Nem kell megijedni, nem vedlek át receptbloggá, nemsokára pótolom a lemaradásaimat is. :)

Március 28-án volt Pöcök 2 éves! Természetesen volt neki szülinapi partija, csirketortája, ajándékai, lufik, minden a világon bugyi a csilláron... na jó az utóbbi azért mégsem. :)

De olyan finomra sikeredett a torta, hogy gondoltam leírom ide a receptet...

Hozzávalók:
20-25 dkg bacon szalonna
2 filézett csirkemell
10-15 dkg gépsonka
15-20 dkg reszelt Trap Pista és karaván sajt vegyesen
liszt
tojás
bors

Elkészítés:
A csirkemellet kisebb szeletekre vágjuk, kikloffoljuk, kicsit borsozzuk. Egy mélyebb tortaformát, vagy tálat sugár alakban kibélelünk bacon szalonnával úgy, hogy a tál szélén kilógjanak a szeletek és a tál alján középen találkozzanak.
A csirkemell darabokat lisztbe, tojásba, majd reszelt sajtba forgatjuk, és a szalonnára tesszük. Befedjük sonkaszeletekkel. Addig folytatjuk a rétegezést, amíg a hozzávalókból tart. Felül csirke legyen. Ezután ráhajtjuk a kilógó szalonnaszeleteket, és a sütőben 40-45 percig sütjük, amíg a szalonna a tetején piros nem lesz. (Mi letakartuk alufóliával, amit később leszedtünk.)
Kiborítjuk a tortaformából egy jénaiba és kicsit visszarakjuk a sütőbe, hogy a szalonnák mindenhol megpiruljanak. 

Melegen krumplipürével, hidegen kenyérrel és savanyúsággal tálaljuk. Jó étvágyat! :)

A mai napom nem volt túl kellemes, ezért úgy gondoltam most még nem írok beszámolót az eseményekről, inkább meghagyom az utókornak eme csodálatos receptet. Úgyis mindenki szereti és már olyan sokan kértétek. Természetesen a leírt mennyiségek főleg a hangulatfokozó folyadékot illetően ízlés szerint használandóak! :P

Ha így folytatom, lassan felcsaphatok hivatásos boszorkánynak. Beteg lett a Gabi, felfázott. Szegénykém fájdogált, amíg én keresgéltem a neten valamilyen gyógyírt a számára. Közben eszembe jutott egy tavalyi beszélgetés az egyik itteni barátnőmmel, ami arról szólt, hogy kóstolgattam az itt kapható gyümölcsleveket és nem mindegyik ízlett, főleg amelyek cranberry lével voltak keverve. Akkor hallottam először, hogy sokan kedvelik a jótékony hatásai miatt, de fogalmam sem volt a magyar nevéről...

Viszont rengeteg fórumon olvastam a gyógyhatású tőzegáfonyáról, nagyon sokan esküsznek rá. Otthon kapszulában is kapható, azzal kúrálják magukat...  ekkor a nyolcvanhetedik érzékem megszólalt és ez vezetett a nagy felfedezéshez:

A tőzegáfonya közeli rokona a vörösáfonya és mindkettő angol neve cranberry! Gyorsan átfutottam még pár oldalt, ahol szintén erről a témáról esik szó, ezeket ide kattintva, ide és ide megnézhetitek, de keressetek rá ti is a neten, ezek csak példák a sok közül. Nem írom le ide az összes begyüjtött információt, kattintsatok a lilával írt nevekre és szavakra, ott új oldalon megjelennek azok bővebb magyarázatai!

Szóval elviharoztam a boltba és végigtanulmányoztam az összes cranberry levet. Gyorsan elolvasgattam a címkéket és találtam olyat ami bio és nincsenek benne semmilyen adalékanyagok, sem víz, sem cukor, semmi. Aztán felvásároltam az összes fellelhető kamillateát és -nem tudom pontosan megmondani miért- beletettem a kosárkámba egy számomra eddig teljesen ismeretlen kecsketejből készült habfürdőt is.

A begyűjtött zsákmánnyal hazarohantam és közöltem a Gabival: "Ezt most meg kell innod! Ha megkóstolod nagyon rossz lesz, úgyhogy tök mindegy, húzd le gyorsan az egész pohárral, utána majd ráérsz szörnyülködni! " Lehúzta szegénykém mind a három decit... hááát rég láttam már olyan ábrázatot mint neki volt utána! A következő két órában az erős hányingerrel küzdés ideje alatt teledobáltunk egy kád vizet kamillateás filterekkel, amibe öntöttünk egy kis újonnan beszerzett kecsketejes habfürdőt is, aminek az illatát talán egy régi derby arcszesz és egy üveg vörös moszkva kölni elegyével tudnám jellemezni. Halmoztuk az élvezeteket!

Mindenesetre a Gabi jobban lett és elmúlt a fájása. Utólag kiderült, hogy elkerülte a figyelmemet egy aprócska részlet, hogy a cranberrylé sűrítmény volt, amit ötszörösére kellett volna hígítani, bár a Gabi szerint fölösleges, mert ugyan olyan szörnyű az íze és inkább issza sűrítve.  Azért később elment az orvoshoz, beszedte a felírt gyógyszert is és ami a legszebb:

Azt mondja megszokta a cranberry ízét és azóta is issza! :D

" Azt senki nem mondhatja, hogy a YouTube nem védi a felhasználókat és a felhasználói tartalmakat a végsőkig, és nem ad esélyt és lehetőséget a szürke videók kifehérítésére. Még akkor is, ha olyan hatalmas birodalmi lépegetőkkel kell szembe mennie, mint amilyen pl. a Warner. Ez pedig a lehető legtöbb, amit egy szolgáltatótól várhat a felhasználó. A YouTubenak is feltűnt, hogy ha van egy videó, és annak csak bizonyos részeiben van olyan betétdal, mely jogvédett, akkor hatalmas veszteség az egész videót úgy, ahogy van kidobni. Ezért azt találták ki, hogy bár értesíteniük kell a jogsértés-gyanús felvételt feltöltő felhasználót, ám mostantól felajánlják neki, hogy törölje a hangsávot a videóról, és helyettesítse egy másik, jogilag tisztával. " 

Ez történt kérem velem is. Leszedték és értesítettek. Én pedig éltem a felajánlott lehetőséggel és kicseréltem a zenét. Kár lenne az egész videót kidobni egy pár pereskedő pernahajder miatt. Az eredeti verzió jobban tetszett, de így is élvezhető a remekmű... :)

Ja és a videóra kettőt kattintva, a You Tube oldalán jobb minőségben és nagyképernyőn is megtekinthető...

Ismét hosszúra sikeredett a hétvégénk. Péntekre főleg takarítás volt betervezve, ami végül egy háztetőre mászókázós ablakpucolással végződött. Soha nem fogok rájönni, hogy melyik elmebeteg találta ki és mitől jók a fix, kinyithatatlan ablakok. Valaki már felhomályosíthatna egyszer, hogy ezeknek a külső oldalát mégis hogy pucoljam meg, ha nem érem el? Természetesen előzetesen megpróbálkoztam azzal a fajta nyeles lehúzóval, amit a benzinkutakon is ki szoktak tenni vödörkében a kútfejekhez, de nem vált be. Ez esetben az egyetlen alternatíva a háztetőre mászás volt, mivel csak így lehetett megközelíteni az egyik emeleti ablakot. Ezt is megéltem (és túléltem), egy újabb élménnyel gazdagabb lettem. :P

Szombaton barátainknál töltöttük az estébe nyúló délutánt, a Gabi pedig kíváncsiságból haza buszocskázott a Csabival. Most már legalább van egyvalaki a családból, aki kipróbálta a tömegközlekedés eme formáját, mi még tudatlanok vagyunk.

Vasárnapra Squamishba terveztünk egy kis kirándulást fotografálás céljából, ahol a Zitáékat is meglátogattuk. Szerettem volna szép fényképeket csinálni, de amilyen az én formám persze az időjárás nem úgy gondolta. Csúnya, szürke, ködös, felhős, hideg időnk volt, de csakazértis fényképeztünk! :P Útközben a kocsiból nem sokat tudtam kattintgatni, mert a szélvédő nem mindig volt megfelelően tiszta.

A Vancouvertől Squamishon át azt hiszem Whistlerig, vagy Pembertonig (nem tudom pontosan meddig) vezető, hivatalosan a világ egyik legszebb útvonalának jópofa neve van: Sea To Sky Highway (a tengertől az égig autópálya) :)  ezen haladtunk. Útközben megálltunk egy Porteau Cove nevü búvárparadicsomnál, ahol búvárokkal találkoztunk. Nem minden nap találkozik az ember jeges vízben lubickoló búvárokkal, ezért gyorsan lekaptuk őket is. Utána a Shannon vízeséshez is bekukkantottunk, de már csak úgy kutyafuttában. Találtunk ott három kicsike vízeséskét, de nem mentünk feljebb mert már nagyon siettünk. Pedig én mondtam Papinak, hogy kell még lennie valahol egy nagyobb vízesésnek is, mert úgy gondolom, hogy a kicsik miatt nem építették volna ki a környéket, de már indultunk vissza a kocsihoz. Közben hívott Zita, hogy hol vagyunk, én mondtam, hogy a három kis vízesésnél. Ezt Ő nem igazán értette, mert olyan nincs... azt mondta nézzek felfelé, látnom kell ott egy nagyot is ami 90 méter magas. Ezen jót röhögtünk, de a ködtől nagy sajnálatomra nem láttunk semmit. :(  Majd talán legközelebb jobb idő lesz.

Már délután volt mire Zitáékhoz értünk ahol helyemen voltam. Összesen 10 tündibündiédibédigyönyörügyöngyvirág kutyulimutyulijuk van most :))) Egy kicsit kutyulikáztunk, megcsodáltuk a pindurkákat is, aztán a Zita volt olyan aranyos és elvitt fehérfejű sast nézni. Találtunk is a folyó túlpartján, csak egy kicsit messze voltak, emiatt nem tudtam túl jó képeket készíteni, de aztán továbbmentünk másfelé, ahol sikerült közelebbieket is csinálni. Aztán visszamentünk a többiekhez a folyópartra, ahol egy gyönyörű farkaskomához hasonlatos kutyust is láttunk. :)

A fényképek a tovább gombra kattintva megtekinthetők!

A kellemetes csőtörésünk után kijöttek a biztosító emberei, felmérték a károkat és a tennivalókat. Valami kütyüvel megmérték a falak és a padló állapotát, ami nem túl meglepő módon vizesnek találtatott.

Ezért rögtön felszedték a parkettát, hoztak egy pár naaagy hajszárító szerű gépet, a falak aljába kis nyílásokat vágtak és beüzemelték a gépeket. Érdekes, első ránézésre az ember lánya azt hinné, hogy ezek a gépek meleg levegőt fújnak, de nem. Kiszárítják a levegőt és a már szárazat fujják be a lyukakon... vagymi. Erről mindig a jó öreg Szalacsi jut az eszembe, hogyaszongya: "a vízbül veszi ki a zoxigént. Tecikérteni? ". :DDD

Azt hiszem egy hétig éjjel-nappal zúgtak a gépek, de hála a magasságosnak ( aki mint tudjuk engem is megteremtett a saját hasonlatosságára) tegnap elvitték az utolsót is. Ma ismét jött a biztosítótól valaki és azt mondta,hogy remélhetőleg egy hónap múlva már készen lesz a renováció. Reméljük!

Most pedig lazítás képpen nézzünk egy kis Szalacsibácsit:

Eddig így néztünk ki:

 Egész jól eltelt a szilveszter. Az idén barátoknál voltunk, aktivitiztünk és elvoltunk mint a befőtt. Elsején a jól megszokott pihinapot tartottuk és nem csináltunk semmit. Másodikán gyönyörűen sütött a nap, ezért délután kitaláltam, hogy menjünk el fényképezni egy kicsit, mert hiszen a webalbumban még alig vannak szép képek Vancouverről...

Emlékeztem egy helyre, ahonnan látni az egész várost, de a nevét sajnos nem tudtam. Ennek ellenére felkerekedtünk és elindultunk. Már út közben néztem meg a térképen, hogy pontosan merre van és mi lehet a neve az úti célunknak. Cypress highview lookout volt. :) Mire nagysietve odaértünk, már elég későre járt, csak pár perc maradt a naplementéig és az idő sem volt túl tiszta, egy kicsit ködöskés volt. Ez nem igazán kedvezett az általam elképzelt fotók megvalósításához, de a maradék pár percben azért kattintgattunk egy keveset. Azután a fényviszonyokkal arányosan változtak az elképzelések is, a végeredmény pedig szerintem egész jóra sikeredett. Egy pár műremeket beteszek most ide, mert a webalbumba csak később töltöm majd fel őket, de az iwiwen is látható egy kevéske előzetes a Nikon albumban. Természetesen ezek mind nyers képek:

Nagyon boldog és minden jóban bővelkedő új évet kívánok mindenkinek, szilveszterre pedig fergeteges jókedvet!

Pár pillanat és itt az új év, az új kezdet. Induljunk tiszta lappal... esetünkben új blog külalakkal! Azt hiszem eléggé látványosra sikeredett a váltás, szerintem egész jó lett. Nem volt túl egyszerű dolgom, de most elégedett vagyok magammal és nagyon örülök a művemnek. :)

A blog.hu a bloggerek és bloggerinák nagy örömére új sablonokkal rukkolt elő, ezek közül választottam ki  ezt , tulajdonképpen ez volt az alap, csak egy "kicsit" átfaragtam. Először még én sem tudtam pontosan, hogy milyen is legyen, csak nagy vonalakban. Az első nekifutásra sok mindent elrontottam a színekkel, ezt  ide kattintva megnézhetitek, de mint látszik sikeresen korrigáltam a tévedésemet.

Szóval csináltam magamnak egy teljesen egyedi, személyreszabott blogot, ami nekem nagy dolog, mert mint tudjuk én hülye vagyok a blogfaragáshoz. :DDD

Már lemaradtam a belépőjegy szedés lehetőségéről, mert későn jutott az eszembe. Pedig lehetett volna választani több programból:

-Niagara vízesés megtekintése, fürdőzés alatta, utána hóban hemperegés igény szerint, vagy jégszobrászat a saját bőrünkön nevezetű túlélőtúra.
-Berendezett, parkettázott, panorámás üvegablakos medencében frissítő wellness fürdőzés, izgalmas " kit b@sz meg az áram" játékkal egybekötve.
-Kincskereső kalandtúra vállalkozószelleműeknek! Aki hamarabb megtalálja a főnyomócsapot, nyer egy hangszórót és több felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot.
-Diszkólámpa és stroboszkópfények készítés tanfolyam, avagy hogyan tartsuk a lámpát a fagyott földet ásó szakinak miközben csonttá fagytunk és miskolci kocsonyát megszégyenítő intenzitással remegünk mint a nyárfalevél. 

A történet a következő volt:

Már régóta terveztünk egy kissebb összejövetelt az itteni ismerősökkel, ami most karácsony előtt meg is valósult. A meghívottak közül sokan még csak most jártak nálunk először, ami azért volt érdekes, mert a nagy napon épp elfagytak a házban a vízvezetékcsövek... 

Az idei tél igen hidegre sikeredett, ilyen mennyiségű hó sem szokott erre esni. A házban 3 fürdőszoba van. Fent egy, amiben csak w.c. és mosdó, a másikban mindezek mellett kád is van és lent szintén egy komplett. Először csak arra lettünk figyelmesek, hogy a fenti csapból nem folyik a víz, nemsokkal később rádöbbentünk, hogy fent csak a mi hálószobánkból nyíló mosdó, a lenti w.c. és kád működőképes, nomeg a konyhai csap. Még a mosógép sem működött. Mivel aznap délután jöttek a vendégek, roppant boldogok voltunk, de nem nagyon tudtunk mit tenni, csak reménykedtünk az olvadásban. Közben pedig készültünk, takarítottunk rohangáltunk, kajákat készítettünk, stb... Délután 4-re érkezett a sereg, épp akkor lettünk készen és már lógott a nyelvünk rendesen. Elég kellemetlen volt, de mindenkivel közöltük a jó hírt, hogy hol és hogyan végezhetik a dolgukat és a kézmosást. :S Nem is volt semmi probléma, az este remekül sikeredett, mindenki nagyon jól érezte magát. 11-kor mindenki elment, én pedig örültem, hogy végre bedőlhetek az ágyba durmolni egy nagyot, de észrevettem, hogy a fenti, addig működésképtelen csapból folyik a víz. Alatta sikeresen elzártuk, gondoltuk majd másnap megnézetjük valami szakival. De a gondolatunk gyorsan elakadt a szavunkkal együtt, amikor szóltam Papinak, hogy én még mindig hallok valami furcsa vízesésféle hangot és felfedeztük, hogy az egyik csőből épp a Niagara vízesés árad kifelé. A törött cső a ház hátsó udvaráról megközelíthető pici helységében volt, valami szerszámos, vagy tárolóféle lehetett, amit mi soha sem használtunk. Mindenesetre az alsó fürdőszoba plafonjából már folyt a víz, amit felmostam és a többit egy nagy törülközővel felfogtam. Iszonyú fáradt voltam és gondoltam nagy baja nem lesz semminek egy kis víztől, majd holnap mindent elintézünk, rendbe rakunk.  Ahogy kiléptem az alsó nappaliba, azonnal kiderült, hogy nagyobb a baj, mert ott is vizes volt a padló... Először a felmosófával próbálkoztunk, de nem lehetett győzni annyira folyt. Papi közben elkezdett telefonálgatni valamilyen segítségért, mert nem találtuk sehol a főcsapot. :) A Gabi kitalálta, hogy szedjük törülközővel, az már hatékonyabbnak bizonyult... egy darabig, mert 3-an feszített tempóban sem bírtuk, egyre több víz volt mindenhol. Utána szintén a Gabinak támadt az a zseniális ötlete, hogy a szőnyegtisztítógép szívja a vizet.  Akkor még balga módon azt hittük, hogy megmenekültünk. De sajnos addigra az is kiderült, hogy aznap éjjel nem csak mi voltunk az egyetlenek, akik hasonló problémával küzdöttek. Mi este 11-től hajnali 3-ig bírtuk a harcot megfeszített tempóban, aztán feladtuk, de nem csak mi, hanem a parketta is. Az illesztések között bugyogott fel a víz bárhová léptem és a parkettaszélek már annyira megduzzadtak, hogy elakadt a gép bennük.  Mondtam is, hogy " ahová lépek ott víz terem". :D  Akkor már csak mentettük ami menthető, áramtalanítottunk amit csak lehetett. Hajnali 5 körül nagy nehezen, kiért az önkormányzattól egy szaki, Ő sem talált sehol főcsapot, ezért a ház előtt akart keresni egy másikat. De a nagy hó miatt azt sem tudta szegény feje, hogy merre próbálkozzon. Elővett egy kincskereső fémdetektort is, én pedig megmutattam nagyjából merre láttam egy kis fém bigyulát fűnyírás közben. Rövidesen meg is találta, el is zárta volna, ha lehetett volna. Csak hogy a mi kis kültéri fém megmentőcsavarunk kb. 35 éve lapult a fűben zavartalanul és úgy gondolta neki megfelel ez az állás ebben a formában és szépen berohadt. Le kellett ásni a földben fekvő vezetékig. Ez különösen hálás feladat mínusz sok fokban, intenzív hóesésben és szélfúvásban, de az emberünk nagyon rendes volt és nekilátott. Papi volt a másik hős, mert Ő tarotta neki a lámpát. Néha bejött pár percre megmelegedni, aztán ment vissza megfagyni. Közben néha megcsodáltuk az emelkedő vízszintet, de konkrétan már nem aggódtunk annyira miatta. Én addig teleengedtem egy kádat és az összes edényünket vízzel, hogy legyen valamennyi tartalékunk mire sikerül elzárni. Amikor végre sikerült leásni a vezetékig akkor kiderült, hogy nem ússzuk meg ennyivel. Eltörött az elzárócsavar, ki kell hívni egy másik embert aki megjavítja, hogy elzárhassák.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor már annyira fáradtak voltunk, hogy az sem érdekelt volna, ha vörös hátú lazacokat telepítenek a nappalinkba, amikre fekete és grizzly medvék felváltva vadásznak, csak lefekhessünk végre aludni legalább egy fél órácskára... Próbáltuk szegény embert is behívni, megkínálni valamivel, de nem fogadott el semmit, azt mondta neki ez a munkája és kész. Aztán nagy nehezen megjött a másik ember és sikerült elzárniuk a főcsapot, mi pedig bezuhantunk az ágyba. Na nem sokáig, mert pár óra múlva már kelni kellett és tenni a dolgunkat. Az egyik ezek közül, hogy kerítsünk valahonnan egy vízvezeték szerelőt, mert ugyan a sok víz sem jó egy lakásban, de valamennyi azért szükségeltetik a megszokott komfortérzetünkhöz...

Viszont ez már egy másik történet lenne, amit most nem írok le. Szerepeltek benne éhező gyerekek is, de azért szerencsére a vége happy end lett. :)

AJÁNDÉKBAN ÉS SZERETETBEN GAZDAG, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Már megint újítottunk valamit. :)

Szóval az úúúgy vooolt... :D  hogy a Gabi allergiás lett a hajfestékre, szegény feje. :( Ezért le kell növesztenie a feketére festett haját. Sajnos mint tudjuk, ez nem éppen a legkedveltebb esztétikai látványosságok közé tartozik, ezért megpróbáltunk valamelyest enyhíteni a látványon: megkurtítottuk, levágtunk a fekete lenövésekből amennyit csak lehetett. De még így is maradt elég, ráadásul nem is volt túl boldog a legújabb frizurájától. :S

Aztán jött a nagy ötlet, a hajhosszabbítás. Ennek a műfajnak többféle technológiája is létezik:

- Hajfelvarrás: Nem jó, mert túl rövid a saját.

- Mikrogyöngy: Szintén kiesett a fémallergia miatt.

- Ragasztás: Ez az egyetlen lehetséges megoldás.

Minden lehetséges információt begyüjtöttünk, köztük az árakat is és hála a netnek még oktatóvideókat is találtunk. Nagyjából 400-1.200 CAD-ért felrakják, ha veszünk hajat. Mi meg szépen elmentünk és vettünk hajat, meg teljes felszerelést hozzá 600 CAD-ért, amit természetesen a későbbiekben is használhatok. Tehát ha lenő ez a ragasztás le tudom szedni és újraragasztani, vagy új hajat is bármikor tudok ragasztani, de akkor már csak a hajat kell megvenni, ami lényegesen kevesebb kiadás lesz. 

Aztán nekiláttunk a nagy műveletnek. Mindketten megszenvedtük az biztos, de a végén jó lett.

Szóval most már 50 cm hosszú a Gabi haja, én pedig kitanultam a hajragasztás csínját-bínját. :)

Már több mint egy hónapja visszajöttünk Vancouverbe. Az érkezésünk óta nem nagyon unatkoztunk, mindig elfoglaljuk magunkat valamivel szokás szerint. Az egyik új dolog az életkémben, amit nyugodtan nevezhetünk hobbinak is, egy fényképezőgép. :) Egy kicsit más, mint az átlagos gépek, ez egy "félprofi" fényképezőgép: Nikon D300, AF-S DX VR 18-200 mm-es lencsével.  Ez a gép már tud valamit, éppen ezért megérdemli, hogy megtanuljam kezelni, megtanuljak rendesen fényképezni. :)))

Teszem is nagy örömmel amikor csak tehetem, sajnos az időjárás sem mindig kedvez legújabb tevékenységemnek, de azért gyakorolgatok. Már van is egy kitűnő modellem, aki mindig kéznél van és sosem nyávog, hogy nem lesz előnyös a fotó. :D 

A róla készült képeket feltöltöttem egy webalbumba, amit  ide kattintva  lehet megtekinteni. :)

Aztán kiválogattam pár képet és egy zenét, amiket egy videószerkesztő programmal összegyúrtam és ez lett belőle:

Kéretik hangosan és a végéig megnézni, lehet teljes képernyőn is, a youtube-on pedig magas minőségben. Katt a videóra!

A másik újdonság, hogy Papi unszolására kísérleti jelleggel ugyan, de lecseréltem a szerelmetes laptopomat egy fehér Macbookra. Szép is, jó is, okos is, de azért én sajnálom a régit. Különösebb problémája nincs is szegénynek, csak (ahogy Papi mondaná) elég az, hogy windows-os, valószínűleg ezért is kapcsolódott sokszor nehezen a netre. :( Azt, hogy melyiket fogom a későbbiekben használni, majd meglátjuk, a vak is aszonta...

Mostanában nagyon keveset irok ide. Ma például elkezdtem olvasni egy könyvet, Dr Csernus Imre A NÖ c. könyvét. Már nagyon régota kiáncsi vagyok erre a könyvre és most kb. a felénél tartok, valoszinüleg még ma kiolvasom. Aztán mégegyszer...  Nem tartom elhamarkodottnak leirni már most sem, hogy mindenkinek ajánlom és nem csak nöknek!

Én alapvetöen egy öszinte ember vagyok, tudom, hogy nem vagyok tökéletes és igen, vannak problémáim is, de ki az aki tökéletes és akinek nincsenek problémái? Viszont én megprobálok javitani magamon és a dolgokon is egyaránt, a hibákat megprobálom felismerni és kijavitani. A Csernusdoki könyvei ebben nagyon jo segitségnek bizonyulnak. Már most, hogy a felénél tartok, egy kicsit le kellett tennem, mert egyszerre nagyon tömény és sok volt, mondhatni sokkolt amit eddig olvastam. Ezt a könyvet nem csak elolvasni kell, hanem megérteni és ami a legnehezebb: felismerni saját magam benne. De nem ám ugy ahogy én szeretném látni saját magam, hanem igazán...

Ezeket a könyveket nem egy "leányálom" elolvasni, megérteni, felfogni, átérezni. Sokszor fájdalmas lehet az utazás és bizony hatással van az ember életére, környezetére is egyaránt. De ez a jo benne, igy tudok javitani magamon és az életkémen, hogy jobb, szebb és boldogabb legyen, mégha néha fáj is a változás. Hosszutávon mindenképpen megéri, mert az ember, a személyiség igy tud igazán és hatékonyan fejlödni, okosodni. :) 

Egyszer egy levélváltás alkalmával igy bucsuzott tölem a Doki: Jo utazást! Ezen elmosolyodtam. Nem utaztam sehová. Nem azt irta, hogy kellemes utat, vagy szép napot... Ebben a kivánságban benne van sokminden: Tudja, hogy hol tartok, mit akarok és hogy nem lesz egyszerü, de nekem magamnak kell megtennem a sokszor fájdalmas lépéseket, hogy elérjem a célomat. Ehhez ad Ö egy kis segitséget azoknak, akik elfogadják. Én elfogadom. :)

Ez a dal nagyon tetszik, mostanában nagyon sokat hallgatom :)

Énekelni is szoktam, aminek nem mindenki örül a környezetemben :DDD

Már egy ideje itthon vagyok. Miután megérkeztem, egy kicsit beteg lettem, ezért és a hosszu, fáraszto utazás miatt pihengettem egy darabig, aztán elballagott a lányom, utána végigjártam a családot, rokonokat és találkoztam pár barátommal is. Egyenlöre élvezem az Anyukám vendégszeretetét, mostanában Ö szokott fözni nekem mindenféle finomságot. :)))

Azért nem vagyok ám mindig semmirekellö kölök, pl. segitettem neki a telkeken füvetvágni és amig itthon vagyok fogom is még többször tenni. Szeretek a telken lenni, olyan nyugodt, csendes és lehet szalonnát is sütni. :)))  Pöcköt mindig viszem magammal mert Ö is imád ott lenni, szaladgál a füben, barátkozik a szomszéd kutyákkal és játszik a hangyákkal, mindent végigszaglászik, ott van igazán elemében én pedig szeretem ezt látni. :) Az eddigi itthonlétemnek viszont van egy kellemetlenebb része is. Már honapok ota elkezdett fájni a fogam és már joideje aktuális lett volna, de ugy gondoltam, inkább itthon megyek el a fogorvoshoz. Ennek a döntésnek vannak anyagi és érzelmi okai is. Az anyagiakat nem kell részleteznem, a másik ok a fogorvosoktol valo ( nem ok nélküli) félelmem. Már többször ráfaragtam a fogorvosokkal, volt amelyik a rossz melletti jot huzta ki, volt amelyik ( mivel nem hatott a fájdalomcsillapito) fájdalomcsillapitás nélkül és nem mindig volt hosszuéletü egy-egy fogam renbehozatala sem. Eddig csak egy fogorvossal vagyok teljesen megelégedve, benne maximálisan megbizom. Ezért is döntöttem ugy, hogy majd Öt fogom felkeresni. Aztán eljött a nagy nap, amikor felkerestem és elkezdte a tatarozást... Ezért jelenleg sehol sem tudok épp rágni, ami néha vicces, néha elkeseritö, de mindenekelött eléggé fájdalmas élmény. Egy pár napig még pempöpapizok. Persze amiota nem tudok rendesen enni, olyan kivános lettem, mint aki terhes és szörnyen éhes vagyok állandoan. Természetesen a viccelödés most sem maradhatott el, már szobakerült a kolbász és szalonnaturmix is :DDD

A legrosszabb az egészben az, hogy én nem birom az ilyesfajta dolgokat és már ha beszélnek rola is hajlamos vagyok elájuldozni és a rosszullétek egyéb formáit gyakorolni... Szoval nem vagyok egy bátor, senem könnyü eset. :S De vigasztal a tudat, hogy nemsokára szép és egészséges mosolyom lesz, már nagyon várom. :)

Ma van egy éve, hogy Blogolodom :)

EGY ÉVES A BLOGOLODOM!

Hogy ez kinek és minek jo, vagy rosz, mindenki döntse el maga. Viszont az kétségtelenül pozitiv tény, hogy sokmindent a blogolás miatt tanultam meg, mint pl. a html kódok kezelését ( na jo, csak nagyon alap szinten... se :DDD ) és sok más, a számitogéppel és az internettel kapcsolatos dolgokat. Tanulni pedig mindig jo és a mondás szerint sosem késö. :) Azt csak én tudom, hogy mikor és hányan olvassák a blogot, a statisztikám szerint amikor egy kicsit elhanyagolom az irást, az olvasás is csökken és amikor gyakrabban irok, az olvasás is nö. Tehát átlagban a postok gyakorisága egyenesen arányos az olvasások számával. Szoval ez egy tipikus "én blog", amit megprobálok elrejteni a nagyközönség és a guggli elöl egyaránt, a fenének sincs kedve az index, vagy a blog.hu cimoldalán szerepelni. Elméletileg nem könnyü rátalálni, de azért volt már arra is példa, hogy olyan is idetalált, akinek nem én adtam meg a cimet.

Amiota irok nagyon sok pozitiv visszajelzést is kaptam, sokaknak tetszik a stilusom és élvezettel olvasnak rendszeresen. Többen javasolták már azt is, hogy irjak könyvet. Erre csak azt tudom mondani, hogy semmi sem lehetetlen, talán egyszer annak is eljön az ideje.  Bár az igen vaskos könyvecske lenne... :)

Mindenesetre én örülök annak, hogy megoszthatom veletek az életkém aprobb momentumait és jol esik, ha itt egy kicsit bensöségesebb és jo hangulatban töltitek el ezt a kis idöt. Köszönöm, hogy olvastok, tegyétek továbbra is! ;)

Ma van a nagy nap, délután hazarepülök! :))))))

Idöutazni fogok, vissza a jövöbe. :) Mivel a Magyar idözonához képest itt 9 orával kevesebb van...

Egy ideig majd biztosan holdkoros leszek, mert át kell állnom majd az otthoni idöre, tehát éjjel lesz a nappal és forditva, de remélem sikerül hamar átállnom. Hogy addig se unatkozzatok, felteszek egy videot, amit itt készitettem a belugákrol. :)

Legközelebb már otthonrol irok. :)))

Van egy johirem is, elinditottam a visszaszámlálást, már csak kilencet kell aludnom és megyek haza. :)

Viszont ezt a bejegyzést a mosómaciknak szántam, pontosabban három videot rakok be ide, feltétlenül hanggal nézzétek, ugy az igazi! A mosolygás garantált, én könnyesre röhögtem magam! :DDD 

... hát lehet rájuk haragudni? :)))

Update: Emlegetett szamár megjelenik, minnél hamarabb, annál szamarabb. Természetesen miután este megirtam ezt a bejegyzést, másnap reggelre a mosómacik felboritották, kinyitották a lezárt kukát és az egész tartalmát szétszorták. Persze csak gondos minöségellenörzés után... De még mindig nem haragszom rájuk! :)))

És a tovább gombra kattintva megtaláljátok a többi videot is... :)

Nemrég eszembe jutottak a golyák és a golyakamera, ezért rákerestem a neten, de akkor még csak üres fészkeket találtam minden webkamerán. Ma ismét eszembe jutottak, ujbol rákerestem és már találtam egy szép tojásos fészket, amint épp az egyik büszke tojástulajdonos rendezgeti a családi otthont. :)

Töredelmesen bevallom, lenne idöm ide irni, csak egyszerüen nincs kedvem. Már teljesen ugy érzem magam, mint szegény E.T. annakidején, amikor az ujjával az ég felé mutatott és csak azt mondogatta: Haza haza.

Az utobbi idöben látványos változások vannak a blogon. Ismét megálapitottam, hogy határozottan fejlödöképes vagyok. :) Lassan egy éve irogatok a blogba és már régota szerettem volna egy kicsit átvariálni a megjelenését, egy kicsit személyreszabni. Most végre sikerült. :) A fejléc megváltozott. Természetesen nem magátol...

Persze mint mindig, most is volt segitségem. Most egy kedves, ismeretlen ismerös segitett nekem. Én emilben kérdeztem és Ö válaszolt. A kivitelezés aránylag könnyen ment, bár az apro problémákat Papi orvosolta. :)

Köszönöm Elek! :)

Ha már igy belejöttem felrakok még egy pár hangulatfokozo videot gyakorlásképpen. Ti csak élvezzétek :DDD 

Most csak kiprobálom sikerül e, kattints a tovább gombra!

Általában a webalbumba csak az uj képeket szoktam feltölteni, de most kivételesen mást is csináltam. A rolam készült képek alá irtam pár szot, igy már jobban lehet tudni, hogy melyik hol készült, némelyikhez megjegyzéseket füztem...

Szerintem igy sokkal élvezetesebb nézegetni, ezután már minden frissen feltöltött kép alá fogok irni valamit :) A többi album ( Dubai és Vancouver) képeihez még nem irtam, de igérem folyamatosan teszegetem majd azt is :) Ahhoz, hogy láthassátok is a feliratokat, csak itt a blog oldalán elhelyezett, rolam készült slideshowra kell kattintanotok kétszer, akkor kinyilik a webalbum ablaka és ott azonnal megtalálhatjátok a képek alatt :) Ha végignéztétek és még szeretnétek képeket nézegetni, esetleg unja valaki a ( az amugy gyönyörüséges pofikám :DDD ) rolam készült képeket, az kattintson nyugodtan a Mariann nyilvános galériája, vagy angolul: Mariann's public gallery-ra és ott megtalálhatja a nélkülem készült Dubai, vagy az uj ( de szintén nélkülem készült) Vancouveri fotokat is. :) Aki pedig engem szeretne sokáig nézegetni, annak meleg szivvel ajánlom ismételten a rolam készült képek nézegetését, immár feliratozva :DDD

Szoval az eddigieknél kellemesebb és szellemesebb  képnézegetést kivánok! :DDD