Már lemaradtam a belépőjegy szedés lehetőségéről, mert későn jutott az eszembe. Pedig lehetett volna választani több programból:

-Niagara vízesés megtekintése, fürdőzés alatta, utána hóban hemperegés igény szerint, vagy jégszobrászat a saját bőrünkön nevezetű túlélőtúra.
-Berendezett, parkettázott, panorámás üvegablakos medencében frissítő wellness fürdőzés, izgalmas " kit b@sz meg az áram" játékkal egybekötve.
-Kincskereső kalandtúra vállalkozószelleműeknek! Aki hamarabb megtalálja a főnyomócsapot, nyer egy hangszórót és több felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot.
-Diszkólámpa és stroboszkópfények készítés tanfolyam, avagy hogyan tartsuk a lámpát a fagyott földet ásó szakinak miközben csonttá fagytunk és miskolci kocsonyát megszégyenítő intenzitással remegünk mint a nyárfalevél. 

A történet a következő volt:

Már régóta terveztünk egy kissebb összejövetelt az itteni ismerősökkel, ami most karácsony előtt meg is valósult. A meghívottak közül sokan még csak most jártak nálunk először, ami azért volt érdekes, mert a nagy napon épp elfagytak a házban a vízvezetékcsövek... 

Az idei tél igen hidegre sikeredett, ilyen mennyiségű hó sem szokott erre esni. A házban 3 fürdőszoba van. Fent egy, amiben csak w.c. és mosdó, a másikban mindezek mellett kád is van és lent szintén egy komplett. Először csak arra lettünk figyelmesek, hogy a fenti csapból nem folyik a víz, nemsokkal később rádöbbentünk, hogy fent csak a mi hálószobánkból nyíló mosdó, a lenti w.c. és kád működőképes, nomeg a konyhai csap. Még a mosógép sem működött. Mivel aznap délután jöttek a vendégek, roppant boldogok voltunk, de nem nagyon tudtunk mit tenni, csak reménykedtünk az olvadásban. Közben pedig készültünk, takarítottunk rohangáltunk, kajákat készítettünk, stb... Délután 4-re érkezett a sereg, épp akkor lettünk készen és már lógott a nyelvünk rendesen. Elég kellemetlen volt, de mindenkivel közöltük a jó hírt, hogy hol és hogyan végezhetik a dolgukat és a kézmosást. :S Nem is volt semmi probléma, az este remekül sikeredett, mindenki nagyon jól érezte magát. 11-kor mindenki elment, én pedig örültem, hogy végre bedőlhetek az ágyba durmolni egy nagyot, de észrevettem, hogy a fenti, addig működésképtelen csapból folyik a víz. Alatta sikeresen elzártuk, gondoltuk majd másnap megnézetjük valami szakival. De a gondolatunk gyorsan elakadt a szavunkkal együtt, amikor szóltam Papinak, hogy én még mindig hallok valami furcsa vízesésféle hangot és felfedeztük, hogy az egyik csőből épp a Niagara vízesés árad kifelé. A törött cső a ház hátsó udvaráról megközelíthető pici helységében volt, valami szerszámos, vagy tárolóféle lehetett, amit mi soha sem használtunk. Mindenesetre az alsó fürdőszoba plafonjából már folyt a víz, amit felmostam és a többit egy nagy törülközővel felfogtam. Iszonyú fáradt voltam és gondoltam nagy baja nem lesz semminek egy kis víztől, majd holnap mindent elintézünk, rendbe rakunk.  Ahogy kiléptem az alsó nappaliba, azonnal kiderült, hogy nagyobb a baj, mert ott is vizes volt a padló... Először a felmosófával próbálkoztunk, de nem lehetett győzni annyira folyt. Papi közben elkezdett telefonálgatni valamilyen segítségért, mert nem találtuk sehol a főcsapot. :) A Gabi kitalálta, hogy szedjük törülközővel, az már hatékonyabbnak bizonyult... egy darabig, mert 3-an feszített tempóban sem bírtuk, egyre több víz volt mindenhol. Utána szintén a Gabinak támadt az a zseniális ötlete, hogy a szőnyegtisztítógép szívja a vizet.  Akkor még balga módon azt hittük, hogy megmenekültünk. De sajnos addigra az is kiderült, hogy aznap éjjel nem csak mi voltunk az egyetlenek, akik hasonló problémával küzdöttek. Mi este 11-től hajnali 3-ig bírtuk a harcot megfeszített tempóban, aztán feladtuk, de nem csak mi, hanem a parketta is. Az illesztések között bugyogott fel a víz bárhová léptem és a parkettaszélek már annyira megduzzadtak, hogy elakadt a gép bennük.  Mondtam is, hogy " ahová lépek ott víz terem". :D  Akkor már csak mentettük ami menthető, áramtalanítottunk amit csak lehetett. Hajnali 5 körül nagy nehezen, kiért az önkormányzattól egy szaki, Ő sem talált sehol főcsapot, ezért a ház előtt akart keresni egy másikat. De a nagy hó miatt azt sem tudta szegény feje, hogy merre próbálkozzon. Elővett egy kincskereső fémdetektort is, én pedig megmutattam nagyjából merre láttam egy kis fém bigyulát fűnyírás közben. Rövidesen meg is találta, el is zárta volna, ha lehetett volna. Csak hogy a mi kis kültéri fém megmentőcsavarunk kb. 35 éve lapult a fűben zavartalanul és úgy gondolta neki megfelel ez az állás ebben a formában és szépen berohadt. Le kellett ásni a földben fekvő vezetékig. Ez különösen hálás feladat mínusz sok fokban, intenzív hóesésben és szélfúvásban, de az emberünk nagyon rendes volt és nekilátott. Papi volt a másik hős, mert Ő tarotta neki a lámpát. Néha bejött pár percre megmelegedni, aztán ment vissza megfagyni. Közben néha megcsodáltuk az emelkedő vízszintet, de konkrétan már nem aggódtunk annyira miatta. Én addig teleengedtem egy kádat és az összes edényünket vízzel, hogy legyen valamennyi tartalékunk mire sikerül elzárni. Amikor végre sikerült leásni a vezetékig akkor kiderült, hogy nem ússzuk meg ennyivel. Eltörött az elzárócsavar, ki kell hívni egy másik embert aki megjavítja, hogy elzárhassák.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor már annyira fáradtak voltunk, hogy az sem érdekelt volna, ha vörös hátú lazacokat telepítenek a nappalinkba, amikre fekete és grizzly medvék felváltva vadásznak, csak lefekhessünk végre aludni legalább egy fél órácskára... Próbáltuk szegény embert is behívni, megkínálni valamivel, de nem fogadott el semmit, azt mondta neki ez a munkája és kész. Aztán nagy nehezen megjött a másik ember és sikerült elzárniuk a főcsapot, mi pedig bezuhantunk az ágyba. Na nem sokáig, mert pár óra múlva már kelni kellett és tenni a dolgunkat. Az egyik ezek közül, hogy kerítsünk valahonnan egy vízvezeték szerelőt, mert ugyan a sok víz sem jó egy lakásban, de valamennyi azért szükségeltetik a megszokott komfortérzetünkhöz...

Viszont ez már egy másik történet lenne, amit most nem írok le. Szerepeltek benne éhező gyerekek is, de azért szerencsére a vége happy end lett. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.