Lassan három hete, hogy Ancikám megérkezett. Egészen hamar sikerült átállnia a fordított napirendre, nekem sokkal tovább szokott tartani. Mivel június végéig csak a hétvégéken tudunk messzebbre kirándulni, a hétköznapokon csak a közelebbi látnivalókhoz megyünk el. Júliusban viszont már nem leszünk ennyire lekötve, akkorra tervezzük a nagyobb kirándulásokat, de addig hétköznap is kimozdulunk amikor csak lehet.

Eddig kilátogattunk az óceánparti gátra több helyen, a sasfészekhez is de sajnos még nem sikerült otthon találni a madarakat. Sebaj, ami késik nem múlik. Voltunk pár boltban vásárolni, plázában is szétnéztünk, meglátogattuk a Gabiékat és ettünk sushit. A hétvégén felmentünk a még helyenként havas Mount Seymourra és a Whytecliff Parkba, utóbbiban sikerült meglesnünk néhány napozó fókát is. Megnéztük az itteni legnagyobb buddhista templomot, láttunk hatalmas repülőket landolni a kifutópálya  végénél és tettünk egy kilenc kilóméteres sétát az Iona Jetty nevü mólón, ami 4,5 km hosszan nyúlik az óceánba.  Mostanában Anya viszi ki a Pöcköt, így naponta kétszer jó nagyokat sétálnak itt a környék utcácskáin.

Persze az otthon megszokott mozgalmas életéhez képest az itteni hétköznapok egy kicsit unalmasabbak, de mindig sikerül elfoglalnia magát valamivel. Sok finomságot főz, rengeteget olvas, napozik a kertben, stb...  Azt hiszem alapvetően tetszik itt neki. :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.