Már egy ideje itthon vagyok. Miután megérkeztem, egy kicsit beteg lettem, ezért és a hosszu, fáraszto utazás miatt pihengettem egy darabig, aztán elballagott a lányom, utána végigjártam a családot, rokonokat és találkoztam pár barátommal is. Egyenlöre élvezem az Anyukám vendégszeretetét, mostanában Ö szokott fözni nekem mindenféle finomságot. :)))

Azért nem vagyok ám mindig semmirekellö kölök, pl. segitettem neki a telkeken füvetvágni és amig itthon vagyok fogom is még többször tenni. Szeretek a telken lenni, olyan nyugodt, csendes és lehet szalonnát is sütni. :)))  Pöcköt mindig viszem magammal mert Ö is imád ott lenni, szaladgál a füben, barátkozik a szomszéd kutyákkal és játszik a hangyákkal, mindent végigszaglászik, ott van igazán elemében én pedig szeretem ezt látni. :) Az eddigi itthonlétemnek viszont van egy kellemetlenebb része is. Már honapok ota elkezdett fájni a fogam és már joideje aktuális lett volna, de ugy gondoltam, inkább itthon megyek el a fogorvoshoz. Ennek a döntésnek vannak anyagi és érzelmi okai is. Az anyagiakat nem kell részleteznem, a másik ok a fogorvosoktol valo ( nem ok nélküli) félelmem. Már többször ráfaragtam a fogorvosokkal, volt amelyik a rossz melletti jot huzta ki, volt amelyik ( mivel nem hatott a fájdalomcsillapito) fájdalomcsillapitás nélkül és nem mindig volt hosszuéletü egy-egy fogam renbehozatala sem. Eddig csak egy fogorvossal vagyok teljesen megelégedve, benne maximálisan megbizom. Ezért is döntöttem ugy, hogy majd Öt fogom felkeresni. Aztán eljött a nagy nap, amikor felkerestem és elkezdte a tatarozást... Ezért jelenleg sehol sem tudok épp rágni, ami néha vicces, néha elkeseritö, de mindenekelött eléggé fájdalmas élmény. Egy pár napig még pempöpapizok. Persze amiota nem tudok rendesen enni, olyan kivános lettem, mint aki terhes és szörnyen éhes vagyok állandoan. Természetesen a viccelödés most sem maradhatott el, már szobakerült a kolbász és szalonnaturmix is :DDD

A legrosszabb az egészben az, hogy én nem birom az ilyesfajta dolgokat és már ha beszélnek rola is hajlamos vagyok elájuldozni és a rosszullétek egyéb formáit gyakorolni... Szoval nem vagyok egy bátor, senem könnyü eset. :S De vigasztal a tudat, hogy nemsokára szép és egészséges mosolyom lesz, már nagyon várom. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.