Egy kissé elmaradtam a blog írással, most pótolom a lemaradást.

Túl vagyunk a költözésen, ami nem volt egyszerű. Egy költöztető cég emberei kijöttek és 3 napig pakoltak, csomagoltak mindent. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy nekiálltak mint valami gépek és ami a kezük ügyébe akadt, úgy ahogy volt mindent becsomagoltak és bedobozoltak. El is neveztem őket pakolóterminátoroknak... A személyes dolgainkat és a bőröndjeinket természetesen mi magunk intéztük még a megérkezésük előtt, nehogy valami olyan dolog is a konténerbe kerüljön, amire szükségünk lehet az utazás során. Először azokat a dolgokat kellett elrakni amiket nem használtunk és csak az utolsó napon amiket igen, Pl: mikró, ágyak, stb... Amikor teljesen kiürült a lakás és a kocsit is elvitték taxiba ültünk és egy reptérhez közeli Marriott szállodába mentünk. Akkor még nem tudtuk, hogy sokáig ez lesz a legkellemesebb hely, ahol időt töltöttünk és este igen kellemes meglepetésben is volt részünk. Lementünk vacsorázni a szálloda "The American Grille Restaurant"  nevezetű vendéglátó egységbe... azt hiszem életemben nem ettem még olyan finomat, mint ott, vagy ha igen, akkor az nagyon régen lehetett. Nem csak én, mindannyian elaléltunk a kajától... Nagyon nagy kár, hogy évekig nem fedeztük fel azt a helyet, pedig nem messze volt tőlünk... Aki csak teheti, próbálja ki ezt a helyet, nagyon megéri!

Másnap egy kicsit aggódtam a Pöcök repülése miatt, de hál'Istennek sikerült őt is felvinnünk a fedélzetre, így együtt repülhettünk Torontoba.

Megérkezésünk után egy belvárosi, Delta nevű hotelben szálltunk meg a hétvégére. Öreg hiba volt. E naivka cselekedetünk után kezdődtek idegörlő megpróbáltatásaink. Először a bőröndjeink több mint 6 órás, a főbejárattól a szobákig tartó útja, folytatódott egy kibírhatatlan és elcsendesíthetetlen ablaknyekergéssel, ami miatt új szobákba kellett költöznünk, és hasonlók stb... az utolsó csepp a pohárban egy vacsora volt, amit a szobánkban szerettünk volna elfogyasztani. Kopogó szemekkel rendeltünk, némi késéssel meg is érkezett a kicsikocsi, ami az ágytól nem fért be a szobában lévő ülőalkalmatosságokig, de ez még csak a kezdet volt. Papira -velem ellentétben- abszolút nem jellemző a finnyásság, általában mindent meg szokott enni, egy végtelen nyugodt ember. Több mint tíz éve nem fordult vele elő, hogy bármilyen ételt visszautasítson, főleg farkas éhesen... ezt megemlítette aznap éjjel több helyen is, telefonon a szálloda illetékesének és az interneten is a megfelelő fórumokon. Ez utóbbit főleg az én biztatásomra tette, miután vázoltam a lehetséges jövőképét egy szegény, szerencsétlen ember összetört életének, miután kevéske megspórolt pénzecskéjét jóhiszeműen épp ebben a parasztvakítós, jellemezhetetlenül rossz szállodában költi el egy esetleges nászút, vagy házassági évforduló, vagy akár egy üzleti utazás miatt. Tényleg rettenetes hely volt, már alig vártuk, hogy a hétvége után átköltözhessünk az átmeneti apartmanunkba...

Elérkezett a nagy nap, a belvárostól kicsit északra megérkezhettünk a Glen Grove nevű apartmanba. Az épület előtt és a hallban még gyanútlanok voltunk, és örültünk, hogy megszabadultunk attól a csúnya rossz szállodától. A liftben már igen pislogtunk, az ajtóban én már kifejezetten rosszul voltam. Szavakkal nem lehet leírni azt a helyet... talán ha azt mondom, hogy egy harmincas években játszódó horrortörténet szellemek lakta elfekvő és halottasháza egyben, egy szűkös, hideg, rideg, gusztustalan és büdös koszos lakás, szétpergő bútorokkal, hasonló, de bónuszként penészes fürdőszobával... kezdett valamiféle rémálommá válni ez a Toronto.

 Nem tudtunk mást tenni, nagyon gyorsan találnunk kellett egy nekünk megfelelő házat, ahová beköltözhettünk. Ehhez inspiráció bőven akadt... hogy ezért e, vagy másért nem tudom, de az biztos, hogy rekord idő alatt sikerült házat találnunk. Igaz egy kicsit drágább és nagyobb mint amilyet akartunk, kívülről szerintem egy kicsit ízléstelen, de nagyon jó helyen van és tökéletes az elrendezése. Fűtésszámlát még nem kaptunk, ezért annak összege miatt izgulunk is egy kicsit, de azért reménykedünk, hogy nem lesz túl sok.

Este kaptuk meg a ház kulcsait és úgy döntöttünk, hogy még aznap éjjel át is költözünk. Mivel a bútoraink csak egy héttel később érkeztek meg, vettünk felfújható vendégágyakat és ágyneműt, eldobható műanyag poharakat és étkészletet. Ezek a camping körülmények százszor jobbak voltak, mint a fentemlített drága szállodák! Tanultam is valamit: 

               Soha ne higyj a virtuális képeknek, csak a saját szemednek!

Hiába nézed meg egy szálloda honlapján a képeket, sokszor az csak parasztvakítás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.