Már megint lemaradtam a blogírással, most pótolok egy pár dolgot, már amit és ahogy tudok így visszamenőleg.

Még hó födte e tájat (hú de szépen írtam :D) amikor ismételten elindultunk fölfedezni a környéket, ezúttal a város szélén húzódó hegyvonulat egyik síparadicsomként üzemelő 1500 méter magas tetejére, aminek Mount Seymour a neve. No nem gyalog és nem síelni, csak úgy a kilátás miatt, körülnézni egy kicsit. Amolyan lustatúra volt ez, kényelmesen, kocsival ahogy kell. :) Végülis az út gyönyörű, a tetőn friss levegő is volt bőven, még túl sok is, mert úgy fújt a fagyos szél mint akinek muszáj. Azért hősiesen kiszálltunk a kocsiból és körülnéztünk, találtunk egy aránylag csendes helyet remek kilátással, ahol fényképeztünk is egy keveset. Nem sokáig időztünk ott, mert nagyon hideg volt, ezért lementünk a Deep Cove nevű öbölbe. Mire odaértünk már elég későre járt az idő, úgyhogy körbesétáltunk egy kicsit, aztán amikor megéheztünk elindultunk haza.

Voltunk a Monster Jam nevű "előadáson", amit minden évben itt is megrendeznek. Azért írtam idézőjellel, mert nem lenne helyes klasszikus előadásként emlegetni egy olyan showműsort, ahol olyan speciális autók a főszereplők, amiknek embermagasságú kerekeik vannak. :) Nekem nagyon tetszett a műsor, a hozzám hasonló autóbuziknak   "technikai sportok szerelmeseinek", vagy egyszerűen csak a benzingőzfertőzötteknek nagyon ajánlom. A show előtt közelről is szemügyre vehettük a nem mindennapi járgányokat, sajnos fényképezni csak telefonnal tudtunk egy párat, mert fényképezőgéppel a rendezők valamiért nem engednek be senkit. Amikor beindították az autókat, használatba vettük az előzetes információk alapján beszerzett ipari füldugókat és úgy élveztük a dübörgős műsort. Azonnal lett egy kedvencem, a Monster Mutt nevű kutyának álcázott csodabogár. Járó motornál a nyelve úgy mozog, mint egy kutyusé lihegés közben. Nagyon ötletes építmény. :)

Az előző hétvégén pedig csoportos szalonnasütésre voltunk hivatalosak egy Abbotsford melleti kis parkba. Állítólag csak nagyon kevés helyen lehet tüzet rakni a környéken, ezért kellett egy kicsit messzebbre kocsikáznunk. Igaz az otthoni igazi sütnivaló szalonna hiányzott a nyárs végéről, jobbhíjján császárszalonnával és kolbásszal helyettesítettük, viszont volt sülthagymánk, paradicsomunk, uborkánk és kipróbáltuk a marshmallow cukorka sütést is. Ezutóbbit talán nem lett volna nagy veszteség kihagyni, mert legújabb tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy simán nyersen százszor ehetőbb a pillecukorka. Azt hiszem sosem fogok rájönni, hogy ki volt az a barom aki kitalálta, hogy sütni kell azt a száradt habot, aminek a közepe a hő hatására folyékonnyá válik, kívülről pedig szénné ég ahogy tüzet lát. Nem bénáztam el a dolgot, mert a külsejét szép barnára sütöttem, de a belseje a hő és a nyárs forgásának együttes hatása miatt gyakorlatilag eltűnt, a maradék sült habnak pedig szörnyen hülye íze volt. :S

 Ja, a képek már régóta az albumban vannak, azzal nem maradtam el... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.