Már amennyi. Amilyen a mi szerencsénk, lebetegedett a fél család és az idő is elromlott. Én is elkaptam az infulenziát, de Anya szerencsére megmenekült. Természetesen ez pont az alatt az idő alatt történt, amikorra beterveztük a kirándulásokat. :(

De kitoltunk a sorsunkkal, csakazért is kihasználtuk az időnket amennyire csak tudtuk és elmentünk kirándulni. Amíg én nagyon beteg voltam, nélkülem mentek fel a Cleveland Dam-hoz és a Capilano Parkba, onnan Deep Cove-ba, ahol a Gabi is bement a vízbe és elvágta szegénynek egy korall a lábát. Ezután már együtt mentünk el az akváriumba, ahol többek között megnéztük a delfin showt, a fókákat és az egy hónapos kis belugát is az anyukájával. Akvárium után a Stanley Parkban körbesétálgattunk, megnéztük a totemparkot, lefényképeztük a békalábas lány kövön ülő szobrát és megtaláltuk az elveszett lagúnát is, ahonnan elsétáltunk az English Bay starndjához.

Másnap nagyon hosszú és fárasztó napunk volt, komppal átmentünk a Vancouver szigetre, ott először a Butchart Garden-t körbesétáltuk, ahol végre nyáron is láthattuk és megszaglászhattuk a világhírű rózsakertet is. Onnan elkocsikáztunk Victoriába, egy kicsit szétnéztünk a városban, azután elindultunk Nanaimo felé. Út közben megálltunk több helyen, ahonnan olyan gyönyörű panoráma tárult elénk, amit lehetetlen leírni... ezért már érdemes volt ide eljönnöm...  most nekem Nanaimo és az oda vezető út a favorit. :) Természetesen képek lesznek a webalbumban nemsokára, bár ezt élőben kellene látni. Nanaimoban körbekocsikáztunk, (szerintem sokkal szebb és hangulatosabb városka mint Victoria) és a Swy A Lana lagúnánál sétálgattunk egy kicsit. Hazafelé szerencsénk volt, sikerült kifognunk egy új kompot, amin rajtunk kívül csak kevesen utaztak Tsawwassenbe, így majdhogynem zavartalanul élvezhettük az utat. :)

A hétvégénk is érdekesen alakult, én már nagyon régen szerettem volna eljutni egy igazi indián pow wow rendezvényre, most végre sikerült. :) A Capilano rezervátumban élő Squamish indiánoknál háromnapos pow wow rendezvény volt, kirakodóvásárral, indián ételekkel és táncversenyekkel tarkítva. Itt két délutánt is eltöltöttünk, merthogy az első napon én nagy bőszen kattintgattam a fényképezőgépet, de valahogy a képek nem lettek az igaziak, a háttér nem vált el rendesen a témától és mivel nem minden nap fotózhatok ilyen eseményt, visszamentünk másnap is. Kóstoltunk igazi indián ételeket, vettem magamnak egy eredeti indián, de műanyagból készült medvekarom nyakláncot, még egy kicsit indiántáncolni is beálltunk. Anya sokkal bátrabban táncolt nálam, én amint lehetett elhúztam a porondról. Egy életre szóló élmény volt, az biztos. :)

Voltunk még a turistalátványosságnak számító Granville Islandon, ahol megnéztük az úszó házakat, amik tulajdonképpen egy-egy stégre épültek és körbesétáltunk. Ellátogattunk a Downtownban lévő gőzórához és a Canada Place-n a hatalmas óceánjáró személyszállító hajók állomására, ahol épp végignézhettünk egy utasok számára kötelező, mentőmellényes biztonsági oktatást. Természetesen nem hagytuk ki az olimpiai óra előtti fényképezkedést sem, mert az olyan "turistás" dolog így az olimpia előtt. :D

Whistlerrel nem voltunk túl szerencsések, mert eleredt az eső. Gabi barátnőmékkel megbeszéltünk egy közös kirándulást Squamish-i talákozással, ezért siettünk és csak a Brandywine vízesésnél álltunk meg. Mire Whistlerbe értünk már esett, de ennek ellenére besétáltunk a belvárosba és beültünk egy fedett kerthelyiségű étterembe vacsorázni.

Készítettem egy videót is az indiánrezervátumban telefonnal, nem túl jó a minősége, de azért látszik ahogyan táncolnak. Itt épp egy "ki bír tovább táncolni" verseny zajlik:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.