Souq
2007.06.19. 16:45
Az utolso két hétvégén elmentünk két souqba ( piac ) is egy kicsit nézelödni, vásárolgatni. Az elsö piac Deirában van, oda késö este mentünk a meleg miatt. A második Karamában találhato és oda nappal sikerült eljutnunk, legalább 45 fok volt árnyékban... Gondoltam mielött hazautazunk, veszek egy pár souvenirt, egy pár emléket és pár az arab világra jellemzö aproságot.
A Deira Souqot ugy kell elképzelni, mint egy hatalmas városrészt, ahol az áruk csoportjai szerint elkülönülnek a részek. Van olyan rész, ahol csak müszaki cikkeket árulnak, van ahol csak ruhákat és van külön hely az aranynak is. Ez már önmagában is nagyon szimpatikus ötlet, mivel egy ekkora területü piacot még megfeszitett tempoban is több napba tellne bejárnunk. Viszont ha már többféle dolgot is szeretnénk vásárolni, akkor annyit kell mászkálni a labirintus szerü utcákon, hogy a végére elkopik a lábunk. Mi a müszaki résznél parkoltunk le, onnan átmentünk a ruhás részbe. Vettünk hastáncos ruhátol az arab háloingen keresztül a pakisztáni nöi ruháig ( panjabi ) mindent. Egy igazi arab parfümárushoz is betévedtünk, aki saját kezüleg kutyulja a sokféle illatot, egy pici eldugott kis hátso zugban. :) Itt már meglehetösen tanácstalan voltam a választást illetöen, mivel az emberi orr legfeljebb hat illatot tud ilyen rövid idö alatt igazán érzékelni, a választék viszont egy nagyobb parfümériát is megszégyenitett. Mindenféle gyönyörü kis üvegcsébe töltött illatok voltak a roskadásig megtömött polcokon és kábulatba ejtöen tömény parfüm illat keveredett a forro párás levegövel. Amikor már mindkettönk orra felmondta a szolgálatot, az árus illat leirására támaszkodtunk... Mindenesetre sikerült vennünk pár pici üvegcsényi parfümöt, köztük arab tradicionálisat és még rozsavizet is találam. Rendkivül élveztem az alkudozásokat, a nézelödést és a válogatást, a fényesre koptatott utcaköveken elkeveredni az itteniek között... Egy idö után persze szörnyen elfáradtunk és mivel a késö esti idöpont ellenére is rekkenö höség volt, megálltunk egy kis utcai büfénél. Ott rögtön akadt egy rendkivül figyelmes felszolgálonk, aki –a zsufoltság ellenére- azonnal keritett nekünk ülöhelyet és a legdrágább éttermek pincéreit is lealázva szervirozta a rendelést! Sugárzott belöle a vendégszeretet, a kedvesség. Rettentö érdekes dolog. Egy koszos kis piaci büfében különb a kiszolgálás mint sok ötcsillagos szállodában. Szoval a kis piaci büfében joizüen megettük a shaormánkat, ittunk rá édes szamocalével kevert kokusztejet és elég jattot adtunk emberünknek ahhoz, hogy egész éjjel fülig érjen a szája. :) Aztán ujra elindultunk és további, az alapvetö szükségletek közé abszolut nem tartozo, igencsak értelmes árucikkek felkutatásával foglalatoskodtunk, mint például struccboa és társai. :) Most nem kell felhorkanni kérem! Annyira olcso volt, hogy muszáj volt megvenni... és különben is, nekem még sosem volt struccboám! Na! Igaz nem is kellett és a jövöben sem valoszinü, hogy hasznát venném, de ez most mellékes. :) Rendkivül fáraszto, ámde annál élvezetesebb utunk végeztével, elégedetten vánszorogtunk el a kocsiig.
A másik piac a Karama Souq, egy joval kissebb területen elhelyezkedö és inkább csak apro souvenirekkel és ruhákkal van tele. Hiába volt iszonyatosan meleg, nem birtam ellenállni egy kis piacolásnak, mert még eszembe jutott egy pár aproság, amit szeretnék hazavinni. Megjegyzem öltözetem a forroság ellenére egy hosszu nadrágbol, trikobol és a vállamra teritett arab nöi kendöböl, a shaylabol állt... arab ország lévén, ahol a nök teljesen be vannak bugyolálva és egy kivillano boka, vagy váll az arab és indiai férfiakbol erös örömérzetet válthat ki... inkább igy öltözöm, ha számitok tömeges jelenlétükre. Ugy vettem észre, ez az öltözet valamiért tiszteletet vált ki belölük, aminek inkább örülök, mint méterenként huszonnyolc csurgonyálu, guvadoszemü, vigyorgo Don Juannak... Szoval az elöbb emlitett okok miatt kissé kimelegedve jártam a piacot körbe, itt is vettem apro csecsebecséket, diszeket.
A problémám akkor kezdödött, amikor azon kaptam magam, hogy már minden vackot meg akarok venni, de azt nagyon... és a böröndbe már rég nem tudom, hogyan fogom betuszkolni ezt a rengeteg motyot. Hirtelenjött problémafelismerésem utáni önanalizisem folytán sajgo szivvel megállapitottam: SEHOGY SEM TUDOM FÉL DUBAIT HAZAVINNI, bármennyire is szeretném! :( Pánikszerü vásárlásaim oka a tudat, hogy elmegyek innen és valoszinüleg sohasem térek vissza a helyre, amit annyira megszerettem...
Büfé a souqban
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://blogolodom.blog.hu/api/trackback/id/tr89101817
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.