Ami nem jött volna létre, ha nincs a skunk. A skunk magyar neve: bűzösborz. Azt hiszem ennyiből már lehet sejteni mi történhetett, de azért én leírom. Mint mindig, a lila színű szavakra kattintva új ablakban kinyílik egy-egy új oldal, amik további információkat tartalmaznak, min itt ez is.

Késő délután volt, jó idő és a hátsó kertre nyíló ajtót nyitva hagytuk, hogy Pöcök kedvére rohangálhasson ki-be. Ilyenkor Pöcök élvezettel gyakorolja a security szakszolgálat minden csínját-bínját, előszeretettel őrzi a házat, mint minden valamire való eb. Ugyan már előfordult, hogy egy-egy hívatlan macskával összeakadt a bajsza, ami normál esetben nem is jelentene gondot, de hősünk és az erre termő macskák testméreti különbsége némi aggodalomra ad okot. Nem a macskáknak, hanem nekünk. Noha mi tudjuk jól, hogy Pöcökben egy vérszomjas dobermann veszett el, sajnos ez sem a külső szemlélőknek, sem a macskáknak nem tűnik fel első látásra, ezért nem is mindig reagálnak az elvárható halálfélelem és meneküljünk az életünkért módon. Sőt, mint tudjuk a macskák sem teljesen veszélytelenek egy kutya számára, esetünkben ez fokozottan érvényes. Ez az oka annak, hogy ha nyitva a hátsó ajtó, mi fél füllel oda figyelünk a gyanús hangokra és ha az ugatás a kelleténél aktívabb, fejvesztve rohanunk kutyát menteni.

Mint azon a nevezetes napon. A Gabi mikor odaért nagyon meg is ijedt, mert a mi hősünket a bokor előtt, szemét a fűbe nyomva találta. Hirtelen azt hitte, hogy egy macska a szemét karmolta meg, de ahogy odaért látta, hogy szerencsére meg van mind a két szeme, viszont azonnal kiszagolta mi történhetett. A mi Pöckünk annyira de annyira elviselhetetlenül büdös volt, hogy azt nem lehet leírni. Szegénykém folyamatosan a szemét dörzsölte, gondolom csíphette a borz fegyvere. Gabi azonnal ölbe kapta és felrohant vele a mi hálószobánkba, miközben a kezéről csöpögött valami. Ez a valami a bűzösborz kispriccolt iszonyatosan büdös váladéka volt... Néha az utcákon is érezni a borz szagát, de az ugye nem tömény. Frissen, pár centiről, nagy menyiségben már egészem más élmény. Egyesek így próbálják leírni a szagot: "olyan, mintha fokhagyma, rothadó káposzta, égő toll és gumi keveréke volna."

A nagy felfordulásban azt sem tudtuk hová kapjunk, a Gabi kezet akart mosni, addig én fogtam meg a Pöcit, később vissza adtam, amíg felhívtam a Mikit tanácsért. Miki a paradicsomlevet ajánlotta. Közben valahogy az ágyba is letettük a mi kis büdöskénket, aztán amíg Papi elrohant a boltba paradicsomléért, én fogtam az ölembe és kiültünk a kerti hintaágyba szellőzni. Természetesen minden amivel eddig érintkeztünk bűzbombává változott... a telefon, az ágy, a szoba és még ki tudja mi nem. Kint már elég hűvös volt, kezdett beesteledni, én pedig az ölemben a világ legbüdösebb kutyájával üldögéltem a hintaágyon és felváltva fáztunk és öklendeztünk mindketten. Igazán idilli volt. :D

Amikor végre megérkezett a paradicsomlé Gabi egy picikét felmelegítette langyoskára és elkezdődött a megváltó fürdetés. Jól bele kellett dörzsölni egészen a bőréig mindenhol, jó bőven locsoltuk mindenhová, de óvatosan, hogy a szemébe és a fülébe azért ne kerüljön. A kis arcát, a száját, a szemei között, az orrát, mindent... Azután zuhannyal jó alaposan leöblítettük, ami nem volt egyszerű művelet, mert az igazán alapos paradicsommasszázs megtette hatását, a kis piros paradicsom rostocskák szépen beleakadtak a szőrébe mindenhová és nem akartak onnan kijönni. Az öblítés után pedig a megszokott samponkájával is jó alaposan, bő vízben megfürdettük. Sajnos mivel a szemét és a fülét nem tudtuk kimosni még mindig büdi volt, de azért egész jó hatása volt ennek a módszernek. Másnap korán reggel a kutyásboltban vettem alkoholos fültisztító pamacskákat és a fülét is sikerült rendbe rakni, a nyakörvét is egész sikeresen. 

A neten rengeteg helyen vitatkoznak a borzszag ellen leghasznosabb mindenféle kotyvalékokról, mindenki másra esküszik. Van aki hirogénperoxidos, szódabikarbónás, ecetes és mosogatószeres elegyre, de egy dolog egyezik az összes receptben: egyik sem veszi el 100%-osan a szagot, legfeljebb csak enyhítik. Mi akkor este hirtelen nem is tudtunk volna hidrogénperoxidot beszerezni, ezért is és a Miki tanácsa miatt is a paradicsomlevet használtuk. A mi tapasztalatunk szerint működik a paradicsomlé, hiába olvastuk sok helyen, hogy ez csak legenda. Persze ha csak egy kevéskét használtunk volna felületesen, vagy nem igazi, tiszta, süsű paradicsomlevet, hanem valami hígított vackot, lehet, hogy nem használt volna, de hálIstennek nem így történt. :) 

Ez a kép a fürdetés elején készült, később még ijesztőbb volt a látvány... és amikor megrázta magát akkor mindent beterített a paradicsomlé. :DDD

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.