Mostanában sokat vagyunk pesten. A lányom valamire allergiás, de évek ota nem derül ki, hogy mire. Orvostol orvosig járunk, eddig sajnos nem javultak a panaszai. Nemrég egyik barátnöm ajánlott egy magánklinikát, neki ott sikerült jo tapasztalatokat szereznie, több év után ott jöttek rá, hogy mi a panaszainak okozoja. Szoval mi is ellátogattunk a magánklinikára tegnap.

Elsö probálkozásunk azért ott sem volt zökkenömentes, mivel a megbeszélt idöpontunkat aznap reggel lemondták és késöbbi idöpontot adtak. Nem is lett volna probléma, ha nem miskolcrol indultunk volna elözö nap... (utazás költségei, kaja, pia, nö...) De sebaj. Tegnap végre eljutottunk a nemzetközileg is elismert orvosok egyikéhez. A vizsgálaton a doktornö arckifejezése ismerös volt, némi tanácstalanság sugárzott belöle. Kérdezösködött egy darabig, jegyzetelgetett, keresgélt a papirjai között, aztán felirt három receptet és közölte, hogy várjunk pár percet, mialatt rendezzük a számlát, ö felhivja az egyik kolléganöjét és átirányit minket hozzá, mert csak az a bizonyos kolléganö tud elvégezni egy alapos kivizsgálást az egész országban. Ha valaki, akkor ö tud valamit kezdeni a problémánkkal, mert ö a legjobb a szakmában. Természetesen mi rendeztük a számlát, ami 12000.-Ft volt. Pár perc mulva telefonnal a fülén, izgatottan intett nekünk, hogy menjünk be a rendelöbe. A telefonbeszélgetés utolso szavait hallottuk: Jo, jo, addig még odaérnek. Ezután sietösen felirta stilszerüen egy receptre, hogy hová kell mennünk, kit kell keresnünk és még egy rögtönzött térképet is rajzolt, a szerinte legrövidebb utrol, hogy minnél hamarabb odaérjünk, ha netán mégis elkésnénk, leirta a kolléganö mobilszámát is. Ezután mi természetesen lohalálában rohantunk át a városon, én azt sem tudtam merre menjek, mert a leirt utvonal kicsit zavaros volt és számitottam a délutáni csucsforgalmi dugokra is, tehát megprobáltam kikerülni azokat. Utolag meg kell állapitanom, hogy ismét nagyon ügyes voltam, simán odaértünk... :) Szerencsénk is volt parkolás ügyben, szoval nagyon hamar odaértünk, mindent megtaláltunk azonnal. A kolléganö már várt minket, ismét elmondtuk a panaszokat és hihetetlen modon most más érzetet keltett uj reménységünk arckifejezése. Mármár hiányérzetet keltöen, nem éreztem a szokásos tanácstalanságot... mintha kapisgálna valamit a dologbol. Egy gondolatnyi kérdés suhant át az agyamon: vajon tényleg tudja a dolgát, vagy csak a már régota ismerös és sokszor csaloka mérhetetlen önbizalom miatt néz ki ugy, mint aki tudja mit csinál? A hirtelen belémötlö kérdésem azonnal elillant, amikor a vizsgálat iránti kérdésemre reagálva, számomra uj dolgokat tartalmazo szavait hallottam, miszerint az eddigi vizsgálatokat hibásan végezték... és elmagyarázta miért. Az elözöleg 12000 ért felirt receptekre azt mondta az nem jo és felirt ö is hármat, adott pár utasitást, amit be kell tartanunk és megbeszéltük a következö találkozásunk idöpontját...

Szoval az elkövetkezö hetekben igen sokat kell pestre szaladgálnunk, igen sokat kell orvosra költenünk és igen sok dolgot kell majd betartanunk. A magánklinikán 12000ért kaptunk egy nevet és egy cimet, nomeg némi papirhulladékot. Kiváncs vagyok, itt mennyiért mit kapunk majd... De azt mondják, a remény hal meg utoljára! Én egyenlöre már azt is haladásnak tekintem, hogy nem a szokásos utasitásokat hallottuk, miszerint: ne fürödj, ne vakard, stb... és hogy valaki, orvos létére nem szégyellte a saját tehetetlenségét, hanem megprobált a töle tellhetö modon, valahogy segiteni. Mégha nem is tudott gyogyirt a bajunkra, legalább tett valamit, továbbküldött minket a szerinte legjobb helyre. Én ezt inkább hivom orvosnak, mint az eddig megismert önelégülteket...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.