Ismét bövitettem a kedvencek listáját :) Röhögtél már ma?

Kegyetlen jo, minnél hamarabb hallgassátok meg, mert elképzelhetö, hogy leveszik a netröl. Kár lenne érte :DDD

 Tegnap rossz estém volt, aludni sem tudtam. Összevesztem egy barátnak hitt trojannal. Nem is baj, ha kiderül ki az igazi barát és ki nem az. Aki csak barátnak álcázza magát, de belül nem az, olyan mint a trojai falo... bekerül a belsö körbe és ott puszit. Lehet, hogy hülyén hangzik a történet, de ha belegondolsz mit miért tesz, mondd, vagy hogyan reagál egy ember bizonyos szituáciokban, könnyen kiderül ki is ö valojában.Szépen le lehet hámozni a külsö köpönyeget, mint a hagymárol a héjjat.

 A történet igy kezdödött: Irtam többek között neki is, a segitségét kérve, mert yorkshire terrier kölyköt keresünk, hátha tud valamilyen informáciot adni ezzel kapcsolatban. Szo szerint azt irtam neki, hogy "jajj szegény gyermekem, már évek ota meg van halva egy olyan kis dögért" Mint utolag kiderült nem volt egyedül mikor ezt irtam és más is olvasta soraimat - már ezt is elég etikátlannak tartom, hogy figyelmeztetésem nélkül mással is elolvastatja amit irok, az meg rossz duma, hogy nem volt lehetösége figyelmeztetni- De nem is ez a gond, hanem a kedves olvaso felháborodott a dög szocskát olvasva, miszerint nagyon durva dolog igy nevezni egy kutyát. Különben meg tudott volna, de ilyen embernek ne is adjon senki kutyát. Na már ekkor nem hittem a szememnek, szohoz sem jutottam elsö meglepetésemben. Aztán jött a folytatás: Különben sem NEKED kell! - Hát nem tudom... ha a gyerekemnek kell asszem az mégsem a szomszéd... legalábbis nálunk. Ekkor már kezdtem felocsudni elsö meglepetésemböl- Irtam, hogy dehogynem, nekünk kell (megjegyzem nagy kutyások vagyunk,mindig volt kutyánk és családtagnak számitott, magabiztosan ki merem jelenteni, hogy ÉRTEK a kutyához, a gyerekem pedig már 18 éves és ö is kutyabuzi, imádjuk a kutyákat, ez köztudott.) És ekkor jött a legjobb rész, miszerint: "NEM A GYEREKEDDEL ÉLSZ! Vagy kiviszed magaddal Dubaiba öket?" Na erre aztán végképp elöntötte a vér az agyamat!!! Nem, vaze! Jelenleg öt ezer kilométerre vagyunk egymástol! És? Nem értettem, ez hogy jön ide. Aztán kiderült... Trojan barátnöm utobbi döben megváltozott stilusát uj "hobbijának" egy bizonyos gyülekezet aktiv tagjaként valo részvételének tudtam be, ami önmagában nem is lenne baj. A probléma az, amikor már annyira elvakult valaki, hogy nem lát a szemétöl, nem tud reálisan gondolkozni és nem veszi észre magát. Jelen esetben szavaibol kicsengett a mélységes rosszallás és megvetés, mert én rossz anya vagyok, hiszen nem élek a gyerekemmel. Lehet, hogy van benne valami, soha nem mondam, hogy tökéletes anya vagyok, viszont a gyermekem már 18 éves, nagykoru ember, nincs magára hagyva és amikor felvetödött a kérdés, hogy idejöjjek e, nem a beleegyezése nélkül utaztam el. Ezen kivül a "jo anya" titulust nem csak a fizikai közelség határozza meg szerintem, hanem millio más dolog is. Nem az a jo anya, aki ha elesik a gyerek sirni kezd és pánikol, hanem az aki nevetve az ujját nyujtja neki, ezzel az apro momentummal is megtanitva, hogy egyedül, önálloan is meg tud állni a saját lábán, miközben mi a háttérben mindig ott vagyunk és tudja,hogy bármikor számithat ránk... föleg a mai világban. Azt hiszem, egy 18 éves "gyereknél" már nem számit egetrengetö tragédiának, ha probálgathatja a szárnyait, a mi esetünkben persze nagyszülöi felügyelet mellett. Trojan barátnöm szavain elgondolkozva mintha egy kis irigység is vegyülne érzéseibe, persze lehet, hogy ebben is tévedek, de nem elképzelhetetlen. Hogy miért is lehet irigy rám valaki? Talán mert nem tudja minden részletét a kivülröl csodás életemnek, mert egy divatos és jol hangzo városban élek, mert elképzeli az anyagi helyzetemet, mert olyasfajta dolgokat tapasztal tölem ami neki uj... bárki lehet irigy bárkire. Akinek van elég értelme és élettapasztalata az viszont tudja, hogy mi a lényeg egy ember életében és miért fölösleges dolog az irigység: mert mindenkinek megvan a saját kis nyomora valamilyen téren, csak van aki nem vallja be még saját magának sem. Persze lehet rám irigykedni azért, mert soha nem jártam számitogépes iskolába, de boldogulok a géppel, mert soha nem tanultam iskolában angolt és mégis kommunikálok, mert a gyermekemet egyedül neveltem fel és egész normális lett, mert nem nézek ki annyi idösnek amennyi vagyok... sorolhatnám. Ezekért a dolgokért én tettem is valamit, bárkinek lehetösége van utánam csinálni. Ha én is gonoszkodni akarnék, volna jopár kérdés amit fel tudnék tenni neki, merthiszen ö sem tökéletes... vagy mégis? Ja, bocsi, ö nagybetüs hivö mostanában, még énekel is a gyülekezetében... hát innentöl neki joga van itélkezni mások felett és kövel dobálni... vagy pont ellenkezöleg?Mintha nem ilyenek lennének a bibliába irva. Szoval az én véleményem szerint egy barát nem igy viselkedik, nemhogy egy hivö ember. Az pedig nem fér a fejembe, hogy miért tesz ugy, mintha egyáltalán nem ismerne, nem tudna rolam millio dolgot. Ha valaki azért bánt meg, mert nem ismer eléggé, az más. De ha tud rolam sokmindent és mégis ugy tesz, mintha nem tudna... ez nekem már nem kerek. Vagy agymosáson vett részt és összement neki?

 Szoval tegnap sikerült az amugy birka türelmemet felrángatni. Utoljára csak egy pár dolgot szeretnék megemliteni a kutyaszakértöknek. Jobb helyen egy kutya vásárlása nem ugy zajlik, hogy majd házhozviszik és ennek megvan a pontos oka, hogy miért. A vevönek midig meg kell nézni a szülöket, a szülök papirjait, a kiskutya életkörülményeit. Egy normális tenyésztö ezeket tudja... és aki ért a kutyához az is. Sok "nagy kutyás" megemelte már a kalapját elöttem és ez nem véletlenül történt. Ezért lehet irigyelni, vagy utánam csinálni...ahogy tetszik!

 (A trojant pedig a virusirto szokta felismerni...)

 Ma kaptam egy emilt az egyik általános iskolai osztálytársamtol, mert osztálytalálkozot szerveznek. Sokáig nem tudtam rola semmit, csak nemrég "találkoztunk" az iwiwen, azota már kommunikálunk ha idönk engedi. Érdekes és nagyon jo érzés ennyi idö után hallani a gyerekkori játszopajtásokrol, barátokrol :)

Ilyenkor felelevenednek a régi szép emlékek, az elfeledett gyermekkori csintevések, a közös játékok, az iskola, az edzések... azt hiszem nekünk még volt igazi gyermekkorunk... és nyolc év hosszu idö, rengeteg közös emlékünk van. Ugye? ;) Aztán használatba vettük a technika egyik csodáját, msnen irtunk egymásnak, de már hárman. Konferenciáltunk :) A régi hármas ujra összeállt egy rövidke idöre, igaz csak a neten, mert ötezer kilométerre vagyunk egymástol. Elöször kezdtük a beszélgetést az aktuális témával, hogy ki mikor ér rá, stb... de ugy látom nem hiába barátkoztunk pont mi annak idején, mert egy kis idö mulva már mindhárman átváltottunk és inkább a tömény hülyeségre koncentráltunk, mint az osztálytalálkozo részleteire. ( hááát...tényleg nem lenne hétköznapi látvány a Jani szegecses börtangában, ostorral a kezében... csak hogy vesszük rá erre??? :DDD ) Több mint valoszinü, hogy ha másvalakikkel beszéltem volna, simán a kötelezö témánál maradunk, kimért és udvarias szohasználat mellett. Fel is vetödött, hogy mi lesz néhány "szegény sznob" osztálytársunkkal (merthogy a mi osztályunk kérem elit osztály volt anno, tele sok sznob kisgyerekkel, akik valoszinüleg felnöttként is azok maradtak) de ugyérzem nem fog gondot okozni a probléma"orvoslása" :DDD Biztosan lesz olyan, aki föleg azért jön majd el, mert kiváncsi, kivel mi történt az elmult husz év alatt, lesz aki azért, hogy megmutassa vele mi történt és lesz aki egyszerüen el sem jön. Pedig szerintem nagyon érdekes egy már felnött embert ujra megismerni, felfedezni benne a régi gyermekkori vonásokat, élete mozzanatait megtudni...

Mi hárman biztos, hogy találkozni fogunk és aki jön az jön, aki meg nem... az lemarad valami nagyon jo dologrol. Merthiszen ez tuti buli lesz ;)

 Kikeltek a kisgolyák! :)))

Eddig minden nap megnéztem mi ujság a golyafészekben :) Napközben csak a golyamamát lehetett látni ahogy ül az öt darab tojáson, golyapapa inkább csak éjszaka volt otthon, sokszor láttam ahogy javitgatja a kis családi fészküket. Szoval eddig nem volt tul sok mozgás, de ennek már vége. :) Mostantol azt hiszem sokkal érdekesebb lesz a müsor,én még ugysem láttam igazi golyarealityt :) és itt garantáltan nem szol be a rendezö...

Vannak letölthetö napi videok is, amit itt nálam oldalt megtalálsz a KEDVENCEK között, a GOLYAKAMERA-> golyakamera alján lévö legalso link, a VIDEO ÖSSZEFOGLALOK MÁJUSTOL ra kattintva, ott GOLYANAPLO 2007 megint katt,aztán kiválasztasz egyet a sok link közül és jobbklikk -> mentés másként. Igy sokkal élvezhetöbb és érthetöbb a müsor. Furcsa, de nagyon örülök a kis jövevényeknek és kiváncsi vagyok a fészeklakok életére :)

Jo szorakozást nektek is! 

 Nem kell megijedni, nem horgászni voltam :) A Barracuda egy alkoholbolt neve. Mivel az Emiratusok muzulmán ország és ök nem ihatnak alkoholt -> nem is árusitanak a boltban. Az ország területén a különbözö emirségekben más-más az alkohollal kapcsolatos rendelkezés.

Dubaiban csak szorakozohelyen, vagy külön licenszel az alkoholboltban lehet vásárolni (egy licenszet a munkáltato vagy sponsor hozzájárulásával a helyi önkormányzat adhat) és a vásárolt alkohol mennyiségéröl folyamatos tájékoztatást adnak a munkáltato felé. Dubai után Sharjah a következö emirség, ahol teljesen be van tiltva az alkohol és a sisha egyaránt, ha valakinél alkoholt találnak azt lecsukják. Umm Al Quwain, Ajman, Rash Al Khaimah, Fujairah emirségekben szabadon lehet alkoholt vásárolni, de a részegeket sehol sem dijjazzák. Ezért a nem muzulmán vallásu és némi tüzes vizre szomjazo népek serege néhanapján beiktat egy kis kirándulást a fent emlitett emirségekbe, ahol magához vehet pár üvegnyi hangulatfokozo folyadékot, hogy azt meghitt otthonában, csendes kis baráti körében is élvezhesse. Mennyiség tekintetében a pár üveg sokszor nagyobb mennyiségre, akár egy egész auto csomagtartonyi rakományra is emelkedhet, persze csak ha a körülmények indokolják. Ilyen körülmény lehet Pl: szilveszter, születésnap, névnap, baráti összejövetelek, nagy vidámság, esetleg különbözö stresszhelyzetek közeledö idöpontja, vagy ha egy kedves ismerösünk valamilyen oknál fogva nem tud résztvenni a kiránduláson és minket kér meg a beszerzésre. Általában a kirándulás végeztével, a vissza uton tesznek egy kis kitéröt és ujjabb célként az alkoholboltot veszik irányba. Egyik ilyen "turista paradicsom" a már emlitett Umm Al Quwainban találhato Barracuda fantázianevü kereskedelmi egység, amely rendkivül sokrétü készlettel rendelkezik. Zsufolt ámde csinos polcain megtalálhato az öt dirhamos indiai whiskytöl a több ezer dirhamos francia borokig minden, utobbiak külön borospincében találhatok.

A bevásárlás végeztével indulhatunk is haza a jol megrakott csomagtartonkkal. Már csak egy dolog maradt amire nem árt odafigyelni, ez pedig a nagyon körültekintö és ovatos vezetési stilus. No nem az üvegek éppsége miatt, hanem mert hazafelé átutazunk a sharjahi emirségen és az roppant kinos lenne, ha egy kissebb autos koccanás folytán a rend öre letartoztatna minket.

 Szokás szerint a hétvége most sem telt esemény nélkül. Csütörtök este egy nagyon kedves Max nevü uj ismerösünkkel indultunk vacsorázni, aki vegetáriánus. Az ö kérésére nem philippinobárba, mert ott elég kevés a vega kaja. Végül a J W Marriotban kötöttünk ki és ha már ott voltunk, természetesen büféztünk, ami annyit jelent, hogy nem a pincértöl rendeltünk, hanem pár svédasztal szerüen elrendezett és gyönyörüen tálalt étkek közül magunknak pakoltuk puposra a tányérkánkat, most egy német étteremben. Nagyon találo a böség zavara kifejezés ebben az esetben és ember legyen a talpán aki ellent tud állni ennyi inycsiklando finomságnak...nem egyszerü tudomány épp gyomorral meguszni egy ilyen kiruccanást, nekem most sem sikerült :)

Másnap reggel még több uj magyar ismerössel elindultunk a magyar turisták Dubai paradicsomába, a Dubaitol mindössze 80-100 Km re lévö Umm Al Quwainba. Ezt csak azért irtam igy, mert már nagyon sok "szegény" magyar turistával találkoztunk, akiket jol lehuztak az utazási irodák, ugyanis ezt a helyet Dubai luxus utnak adják el elég kemény összegért. Nem is lenne baj, ha csak a név nem stimmelne, de sajnos itt a luxus szo sem megfelelö. Mindenesetre én is kiváncsi voltam hová járnak nyaralni a magyarok"Dubaiba". Szoval odaértünk, akkor már több volt mint 40 fok, egy kis sorakozás után bejutottunk a Dreamland nevü aquaparkba, mindenki megkapta a kötelezö papirkarkötöjét, ugyhogy szépen letáboroztunk egy kupacba. Elöször célba vettük a hullámot, aztán szépen körbejártuk a strandot. Szerintem nem nagyobb a mezökövesdi gyogyfürdönél, de mint tudjuk nem a méret a lényeg. Tartalmát tekintve van benne kb nyolc nagyobb csuszda és pár kissebb a gyerekeknek, épitettek bele egy kis mübarlangfürdöt, folyocskát, találtunk kisboltot és pár helyet ahol enni lehet (mi egy indiaiban ettünk...tuléltem) van egy bár is ahol a székek a medencében vannak és a vizben ülve lehet iszogatni a bambit...lehetett volna, de oda gyerekeket nem engednek be, mi pedig gyerekekkel voltunk. Azt hiszem sikeresen összefoglaltam Álomföld strandjának tartalmát. Szerintem a strand fö látványossága az, ahogy az arab nök fürdenek tetötöl talpig abayába csomagolva, de láttam farmerban és hosszu ujju felsöben is muzulmán nöket lubickolni. Ha sikerült némi képet adnom Álomstrandrol, akkor még az egészet spékeld meg rengeteg indiaival, higiénikusnak messze nem nevezhetö illemhellyel és a Gangesz partjához hasonlo öltözövel.

Csak remélni tudom, hogy nem szedtem össze semmilyen fertözést, de ha mégis, akkor már nincs nagy baj, mert a nögyogyászom bejelölt az iwiwen, majd irok neki, hogy távgyogyitson meg :DDD Mindenesetre a továbbiakban szivesebben élvezném az Álomstrandnak ugyan nem nevezett, viszont természetes és tiszta tenger vagy topartot. Mostantol ha valaki azt mondja Dubaiban volt nyaralni, kérdezzétek meg hol volt a szállása, mert ha Umm Al Quwain, vagy Ras Al Khaimah nevét halljátok, ne irigykedjetek hanem kezdjetek bösz sajnálkozásba.

Ok,ez tényleg tulzás,de az öltözö igy néz ki :DDD

Barracuda Beach Resort  &  Dreamland   

 Végre sikerült amit akartam :) megint egy kicsit élvezhetöbbé tettem a blogom. A felsö slideshowban rolam van egy pár kép, az alsoba pedig Dubairol tettem elég sok fotot, igy már láthatja mindenki a várost ahol élek. Szerintem jol sikerült, vannak benne sivatagi képek, régi és modern épületek, utcák, emberek stb... Ha rákattintgatsz a képre nagyobb méretben is megnézheted.

Természetesen mint mindig most is Papi adta az elsö lökést, mert elöször  nem tudtam mit kell tennem. Mellesleg Ö sem, viszont neki sikerült ami nekem nem, öt perc alatt rájött a megoldásra. Na azért én sem vagyok elveszett nöszemély, mert a nagyját megint én csináltam :) mivel a "betanitásom" tegnap este zajlott amikor épp hulla fáradt voltam és a nevemen is gondolkoznom kellett, ma reggelre persze hogy elfelejtettem az egészet. (mert olyan vagyok mint a kiselefánt...nehezen tanul,de könnyen felejt) Valami ugyan derengett, de megszenvedtem mire sikerült feltennem a slideshowt.

A lényeg, hogy már fent van és remélem tetszeni fog nektek. Az uj képeket majd mindig feltöltöm oda, igy nem lesz olyan unalmas, tényleg érdemes lesz folyamatosan nézegetni. A méret miatt nehogy elfelejtsetek rákattogni és ugy beállitani a slideshowt!

Szoval kellemes nézelödést :)

 Az utobbi pár hétben két olyan ember is meghalt, akik valamikor közel álltak hozzám. Mindketten fiatalok voltak még a halálhoz, anyák voltak és itthagyták épphogy nagykoruvá serdült gyermekeiket.

Más ha valaki "öregen" megy el és az is más amikor fiatalon. Én nem félek a haláltol, csak az esetleges szenvedéstöl ami odáig vezet. Magambol kiindulva nem az aggasztana, hogy mi lesz velem odaát, hanem a gyermekem további sorsa és az itthagyott szeretteimnek az általam okozott fájdalama. Volt idö amikor nem akartam élni, ugy éreztem nem birom tovább a lelki fájdalmakat, de most már belátom nagy kár lett volna itthagyni ezt a csodálatos világot-ami ugyan sokszor tele van nehézséggel, bosszusággal és fájdalommal-viszont rengeteg örömmel  és boldogsággal is. Hogy miböl mennyi az persze nem csak rajtunk mulik, de ha eljutunk életünk egy olyan szakaszába amikor átértékeljük a dolgokat...észrevesszük milyen gyönyörü teremtés egy kicsi katicabogár amint megpihen egy kis virág szirmain, hogy az amugy banális szavak mögött milyen hatalmas dolgok rejtöznek, hogy milyen csodálatos tud lenni egy pillanat amit a szeretteinkel töltünk...ezek csak rajtunk mulnak. Régen utáltam magolni a verseket, aztán eljött az idö amikor sirva olvastam a rimeket, amikor már mást jelent egy mosoly, egy ölelés, egy szo. Biztos vagyok abban, hogy aki ezeket még nem érzi, fogja. Lehet,hogy csak egy röpke pillanatra és már nem lesz ideje elmondani, de fogja...

Azt hiszem tudom mi járt a fejükben mielött elmentek...a gyerekek.

 Szoval mostmár elmondhatom magamrol, hogy fözök, mosok, takaritok, gyereket pucolok, tanulok, HTML kodolok, quadozok és közben gondolkodom :)

Persze ennél joval bövebb a repertoár, viszont a HTML kodok kezelése vaci uj  :) Ugy látom nem lehet kikerülni. Na félreértés ne essék, nem vagyok még zseni, egyedül nem ment volna. Mint már emlitettem régebben nézegettem én a kodokat, de hiába...most pedig csak oldalra ki akartam tenni egy pár linket, de sehogy sem sikerült. Aztán jött Papi és segitett rajtam... :) elmagyarázta mit kell csinálnom, ugyhogy az elismerés neki jár!Ezek után már nem is volt olyan nehéz kiraknom pár linket a KEDVENCEK nevü dobozba, igy egy kicsit szorakoztatobb lesz itt nézelödni. Én szeretem ezeket az oldalakat, rendszeresen nézegetem öket.

Tehát mostantol ha itt jártok nálam hallgathattok zenét, elolvashatjátok a hireket és akár csikarodhattok is a röhögéstöl  :)))

 Pontosan nem tudnám megmondani miért, de nekem kevés ez a napi 24 ora. Mindig van valami dolgom, már nem is emlékszem rá, hogy mikor unatkoztam utoljára...és ha belegondolok, még mennyi mindent akarok csinálni...

Már megint eltelt egy hét és-bár ez is elég mozgalmas volt-alig csináltam valamit. Az itthoni szokásos teendöimen kivül voltam iskolában, amit rendkivül élvezek minden alkalommal...hihi ki gondolta volna pár évvel ezelött, hogy szeretek majd iskolába járni :) Pont ma csináltam meg a házifeladatomat, a házunkat kellett leirni, Papi azt monda meglepödött, mert egész jo lett :) Én viszont nagyon nem vagyok megelégedve magammal és azt hiszem ez egy darabig igy is marad. Rém egyszerüen le lehetett irni a házat, de nekem az ugy nem felel meg, én szeretném szebben, jobban és változatosabban leirni mint ahogy tudom. Nem tehetek rola, nem bujhatok ki a börömböl. Jol mondták az Ildiék egyszer, velem csak az a gond, hogy nagyon nehezen viselem a korlátokat. Mivel nem tudom olyan szinten kifejezni magam ahogy szeretném, korlátokba ütközöm, nyelvi akadályokba és ez irritál. Tulajdonképpen a tanulással az a gondom, hogy nem tudok ugy haladni ahogy szeretnék, rettentö türelmetlen vagyok és általában hulla fáradt. Lehet,hogy akad némi összefüggés a két dolog között? :) Na mindegy... Viszont egy dologban biztos vagyok, addig nem nyugszom meg amig a saját magasszintü elvárásaimnak meg nem felel a tudásom. Szoval már megint nagy fába vágtam a fejszém :) Ha arra gondolok már hol tarthatnék, ha régen is igy szerettem volna iskolába járni mint most...bár megjegyzem most sem az iskola mint intézmény vonz, hanem hogy érdekel amit tanitanak ott, nem fölösleges hanem felhasználhato informáciot adnak. A másik örök problémám ugye a "tanárokkal" van, tisztelet a ritka kivételnek, de eszméletlen kevesen vannak akik tényleg oda valok. A mai napig ezt tapasztalom, most sajnos a lányom börén...és ilyenkor nyilik ki a bicska a zsebemben, ugyhogy most hagyom is a témát.

És csak remélni tudom, hogy nem veszik el neki is a kedvét (vagy nevezhetjük akár pozitiv hozzáállásnak) egy amugy csodálatos és talán az egyik leghasznosabb dologtol a világon...

 Végül ettem crispy patát :) és nagyon jol éreztük magunkat. Igaz nem maradtunk sokáig, mert pénteken korán kellett kelnünk. Megbeszéltük pár ismerösünkkel, hogy elmegyünk Dibbába. Az utitervben elöször a Musandam, majd az oceánpart szerepelt.

Érthetetlen modon pár orányi alvás után sikerült felkelni idöben, összeszedni magunkat, bepakolni a kocsiba, (nekem még egy s.o.s jellegü szörtelenités is belefért) és idöben megérkeztünk a találkozohelyre. A benzinkuton feltankoltunk étellel, itallal no és elegendö menyiségü redbullal, nehogy véletlenül elaludjunk kirándulás közben. Felmentünk a hegyre, közben a szokásos helyeken megálltunk pihengetni és fényképezni. A hegytetö felé van egy kis elhagyatott falucska szerü hely, most csak addig mentünk, találtunk ott egy pár kecskét, csináltunk egy pár fotot és indultunk visszafelé, mert a társaság egy részének volt még aznapra más programja is. Mire az oceánpartra értünk, kb 45fok lehetett, a viz inkább meleg volt, mint kellemesen langyos. :) Gyorsan lepakoltunk, bekentük magunkat naptejjel és mentünk a vizbe. Egy idö után éreztem valami furcsát...csipte a viz a börömet. Ugy gondoltam kiülök a viz szélére, ahová csak a nagyobb hullámok érnek el. De még akkor is csipett. Azt hittem biztosan a reggeli nem tul praktikus, viszont annál gyorsabb szörtelenités a ludas, de nem. Mint kiderült más is érezte amit én...rengeteg iciri piciri meduzagyerek volt a vizben és ök csipkedtek minket. Ezen nagyon csodálkoztunk, mert soha nem láttunk itt még semmilyen állatot,egyszer találtunk pár tengeri csillagot, ezen kivül csak a világito algákkal(dinoflagellates) találkoztunk,ezutobbi egész kellemes élmény volt :) Eredetileg ugy terveztük, hogy estig várunk és megnézzük vannak e még világito algák a vizben, de mivel mindenki indulofélben volt és nagy valoszinüséggel az algákat megették a meduzák, mi is elindultunk. Hazafelé kellemesen elbeszélgettünk két uj ismerösünkkel és felvetödött egy esetleges vacsora lehetösége is...némi babysitter jellegü probléma sikeres megoldása után megbeszéltük a találkozot.

Mikor hazaértünk a kocsit nagyjábol rendberaktuk, elkészültünk és go vacsorázni... kimerültségünkhöz képest nagyon jol éreztük magunkat, egy arab étteremben voltunk. A hazafelé ut elég érdekes volt :) az nem kifejezés, hogy mindkettönk szeme ragadt le... már tul léptük azt a határt, amikor az ember lehuzodik az ut szélére aludni 20 percet... de a háztol párszáz méterre nem áltunk meg :) Papi az utat probálta nézni, én pedig öt, hogy nyitva van e a szeme :)))

 Musandamban

Ugy gondolom jobb ha most irok, mert ma már nem nagyon lesz idöm és a hétvége valoszinüleg most is sürü lesz. Mivel itt a péntek és a szombat a hétvége, mi csütörtök este megyünk szorakozni. Ma is megyünk, még pontosan nem tudom hová, majd kiderül, a társaságtol is függ.

Mi nagyon szeretjük a philippino bárokat, én különösen a crispy pata nevü füszeres lében megfözött és hütés után másnap olajban ropogosra sütött csülköt. (egy pata elkészitési ideje állitolag két nap, ennyit tudok a receptröl ) Valamilyen füszeres barna löttyöt adnak hozzá, amibe lehet mártogatni, sültkrumplival szoktam enni.... Imádom! Persze ma lehet, hogy nem jutok hozzá a kedvenc csemegémhez, mert ilyet csak a philippino bárokban lehet enni, megjegyzem nem ártana egy kicsit fogynom, mostanában felszedtem egy pár kilocskát :) Szoval a mai este még talány. A mult hétvégén megint elmentünk egy angol bárba, amitöl megintcsak nem voltam elájulva. Állnak az emberek mint a heringek, fogják a poharukat és üvölt a zene (ami önmagában nem lenne probléma), tehát beszélni egy szot sem tudnak és csak ugy vannak. Persze a megjelenés itt nem mindegy, dress code smart casual :) van érvényben, ami azt jelenti elegánsan kell felöltözni. A multkor az egyik ismerösünket nem engedték be, mert szandál volt rajta. (aznap éjfélkor volt 30 fok) Na ezek a sznob helyek nekem nem jönnek be. A philippino bár teljesen más, majd irok arrol is valamikor.

Most pedig közkivánatra kirakom a jol sikerült quados képem. Drága barátném irt egy kommentet egy videorol, valamiért azt hitte én megyek olyan profi modon a quaddal... csak szeretnék! Az iwiwre kirakott video egy polaris reklám amiben válogatott profik szerepelnek, mindenesetre megtisztelö már a feltételezés is, hogy én volnék... Hmmm :)

 Vadoc :)

 Érdekes, de rögtön ez a név jutott az eszembe. Nekem tetszik és szerintem találo is. Blogolodom-bonyolodom :) jo szokásaim egyike mindig belebonyolodni valamibe.

Tegnap estig a html kodokat nézegettem, de rájöttem nincs elég idöm nézegetni ahhoz, hogy használni is tudjam. Különben is az olyan fius dolog, maradjon meg nekik. Ma kaptam egy pár emilt, köztük volt a hétvégi kiruccanásunkrol is egy pár és van köztük olyan is ami tetszik. Egy párat ide is teszek, azt hiszem ez is a szép emlékeim között szerepel majd. Jol éreztem magam és jo volt megint quadozni egy kicsit, valoszinüleg soha nem fogom megunni... csak lenne több idö rá :) Szeretnék "rendesen" megtanulni quadozni, rettentöen tetszik ahogy a profik mennek vele. Tudom, nem valoszinü, hogy én valaha is profi modon menjek vele, de egy pár aproság szerintem belefér ;)

Én vagyok    

Látogatok :)

Azt hiszem ez igy jo lesz :)

Mielött rászántam magam, hogy blogot irjak szétnéztem a neten. Láttam nagyon szépeket és én is szerettem volna egy személyre szabottat, de mint kiderült ez nem olyan egyszerü, ezért ez ilyen lett. Még nagyon kezdö vagyok, tulajdonképpen semmit sem tudok a blog irásrol, de majd menet közben belejövök :)

Hogy miért kezdtem el?

Talán azért, mert igy egyszerübb megosztanom veletek az élményeimet és a velem történteket, nem kell mindig emilt irnom és képeket küldenem. A másik ok, hogy életem során számtalanszor felmerült már az életem regénye cimü könyvecske :)

lehet egyszer annak is eljön az ideje és igy könnyebb lesz visszaemlékezni.