Végül ettem crispy patát :) és nagyon jol éreztük magunkat. Igaz nem maradtunk sokáig, mert pénteken korán kellett kelnünk. Megbeszéltük pár ismerösünkkel, hogy elmegyünk Dibbába. Az utitervben elöször a Musandam, majd az oceánpart szerepelt.

Érthetetlen modon pár orányi alvás után sikerült felkelni idöben, összeszedni magunkat, bepakolni a kocsiba, (nekem még egy s.o.s jellegü szörtelenités is belefért) és idöben megérkeztünk a találkozohelyre. A benzinkuton feltankoltunk étellel, itallal no és elegendö menyiségü redbullal, nehogy véletlenül elaludjunk kirándulás közben. Felmentünk a hegyre, közben a szokásos helyeken megálltunk pihengetni és fényképezni. A hegytetö felé van egy kis elhagyatott falucska szerü hely, most csak addig mentünk, találtunk ott egy pár kecskét, csináltunk egy pár fotot és indultunk visszafelé, mert a társaság egy részének volt még aznapra más programja is. Mire az oceánpartra értünk, kb 45fok lehetett, a viz inkább meleg volt, mint kellemesen langyos. :) Gyorsan lepakoltunk, bekentük magunkat naptejjel és mentünk a vizbe. Egy idö után éreztem valami furcsát...csipte a viz a börömet. Ugy gondoltam kiülök a viz szélére, ahová csak a nagyobb hullámok érnek el. De még akkor is csipett. Azt hittem biztosan a reggeli nem tul praktikus, viszont annál gyorsabb szörtelenités a ludas, de nem. Mint kiderült más is érezte amit én...rengeteg iciri piciri meduzagyerek volt a vizben és ök csipkedtek minket. Ezen nagyon csodálkoztunk, mert soha nem láttunk itt még semmilyen állatot,egyszer találtunk pár tengeri csillagot, ezen kivül csak a világito algákkal(dinoflagellates) találkoztunk,ezutobbi egész kellemes élmény volt :) Eredetileg ugy terveztük, hogy estig várunk és megnézzük vannak e még világito algák a vizben, de mivel mindenki indulofélben volt és nagy valoszinüséggel az algákat megették a meduzák, mi is elindultunk. Hazafelé kellemesen elbeszélgettünk két uj ismerösünkkel és felvetödött egy esetleges vacsora lehetösége is...némi babysitter jellegü probléma sikeres megoldása után megbeszéltük a találkozot.

Mikor hazaértünk a kocsit nagyjábol rendberaktuk, elkészültünk és go vacsorázni... kimerültségünkhöz képest nagyon jol éreztük magunkat, egy arab étteremben voltunk. A hazafelé ut elég érdekes volt :) az nem kifejezés, hogy mindkettönk szeme ragadt le... már tul léptük azt a határt, amikor az ember lehuzodik az ut szélére aludni 20 percet... de a háztol párszáz méterre nem áltunk meg :) Papi az utat probálta nézni, én pedig öt, hogy nyitva van e a szeme :)))

 Musandamban

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.