Tegnap rossz estém volt, aludni sem tudtam. Összevesztem egy barátnak hitt trojannal. Nem is baj, ha kiderül ki az igazi barát és ki nem az. Aki csak barátnak álcázza magát, de belül nem az, olyan mint a trojai falo... bekerül a belsö körbe és ott puszit. Lehet, hogy hülyén hangzik a történet, de ha belegondolsz mit miért tesz, mondd, vagy hogyan reagál egy ember bizonyos szituáciokban, könnyen kiderül ki is ö valojában.Szépen le lehet hámozni a külsö köpönyeget, mint a hagymárol a héjjat.

 A történet igy kezdödött: Irtam többek között neki is, a segitségét kérve, mert yorkshire terrier kölyköt keresünk, hátha tud valamilyen informáciot adni ezzel kapcsolatban. Szo szerint azt irtam neki, hogy "jajj szegény gyermekem, már évek ota meg van halva egy olyan kis dögért" Mint utolag kiderült nem volt egyedül mikor ezt irtam és más is olvasta soraimat - már ezt is elég etikátlannak tartom, hogy figyelmeztetésem nélkül mással is elolvastatja amit irok, az meg rossz duma, hogy nem volt lehetösége figyelmeztetni- De nem is ez a gond, hanem a kedves olvaso felháborodott a dög szocskát olvasva, miszerint nagyon durva dolog igy nevezni egy kutyát. Különben meg tudott volna, de ilyen embernek ne is adjon senki kutyát. Na már ekkor nem hittem a szememnek, szohoz sem jutottam elsö meglepetésemben. Aztán jött a folytatás: Különben sem NEKED kell! - Hát nem tudom... ha a gyerekemnek kell asszem az mégsem a szomszéd... legalábbis nálunk. Ekkor már kezdtem felocsudni elsö meglepetésemböl- Irtam, hogy dehogynem, nekünk kell (megjegyzem nagy kutyások vagyunk,mindig volt kutyánk és családtagnak számitott, magabiztosan ki merem jelenteni, hogy ÉRTEK a kutyához, a gyerekem pedig már 18 éves és ö is kutyabuzi, imádjuk a kutyákat, ez köztudott.) És ekkor jött a legjobb rész, miszerint: "NEM A GYEREKEDDEL ÉLSZ! Vagy kiviszed magaddal Dubaiba öket?" Na erre aztán végképp elöntötte a vér az agyamat!!! Nem, vaze! Jelenleg öt ezer kilométerre vagyunk egymástol! És? Nem értettem, ez hogy jön ide. Aztán kiderült... Trojan barátnöm utobbi döben megváltozott stilusát uj "hobbijának" egy bizonyos gyülekezet aktiv tagjaként valo részvételének tudtam be, ami önmagában nem is lenne baj. A probléma az, amikor már annyira elvakult valaki, hogy nem lát a szemétöl, nem tud reálisan gondolkozni és nem veszi észre magát. Jelen esetben szavaibol kicsengett a mélységes rosszallás és megvetés, mert én rossz anya vagyok, hiszen nem élek a gyerekemmel. Lehet, hogy van benne valami, soha nem mondam, hogy tökéletes anya vagyok, viszont a gyermekem már 18 éves, nagykoru ember, nincs magára hagyva és amikor felvetödött a kérdés, hogy idejöjjek e, nem a beleegyezése nélkül utaztam el. Ezen kivül a "jo anya" titulust nem csak a fizikai közelség határozza meg szerintem, hanem millio más dolog is. Nem az a jo anya, aki ha elesik a gyerek sirni kezd és pánikol, hanem az aki nevetve az ujját nyujtja neki, ezzel az apro momentummal is megtanitva, hogy egyedül, önálloan is meg tud állni a saját lábán, miközben mi a háttérben mindig ott vagyunk és tudja,hogy bármikor számithat ránk... föleg a mai világban. Azt hiszem, egy 18 éves "gyereknél" már nem számit egetrengetö tragédiának, ha probálgathatja a szárnyait, a mi esetünkben persze nagyszülöi felügyelet mellett. Trojan barátnöm szavain elgondolkozva mintha egy kis irigység is vegyülne érzéseibe, persze lehet, hogy ebben is tévedek, de nem elképzelhetetlen. Hogy miért is lehet irigy rám valaki? Talán mert nem tudja minden részletét a kivülröl csodás életemnek, mert egy divatos és jol hangzo városban élek, mert elképzeli az anyagi helyzetemet, mert olyasfajta dolgokat tapasztal tölem ami neki uj... bárki lehet irigy bárkire. Akinek van elég értelme és élettapasztalata az viszont tudja, hogy mi a lényeg egy ember életében és miért fölösleges dolog az irigység: mert mindenkinek megvan a saját kis nyomora valamilyen téren, csak van aki nem vallja be még saját magának sem. Persze lehet rám irigykedni azért, mert soha nem jártam számitogépes iskolába, de boldogulok a géppel, mert soha nem tanultam iskolában angolt és mégis kommunikálok, mert a gyermekemet egyedül neveltem fel és egész normális lett, mert nem nézek ki annyi idösnek amennyi vagyok... sorolhatnám. Ezekért a dolgokért én tettem is valamit, bárkinek lehetösége van utánam csinálni. Ha én is gonoszkodni akarnék, volna jopár kérdés amit fel tudnék tenni neki, merthiszen ö sem tökéletes... vagy mégis? Ja, bocsi, ö nagybetüs hivö mostanában, még énekel is a gyülekezetében... hát innentöl neki joga van itélkezni mások felett és kövel dobálni... vagy pont ellenkezöleg?Mintha nem ilyenek lennének a bibliába irva. Szoval az én véleményem szerint egy barát nem igy viselkedik, nemhogy egy hivö ember. Az pedig nem fér a fejembe, hogy miért tesz ugy, mintha egyáltalán nem ismerne, nem tudna rolam millio dolgot. Ha valaki azért bánt meg, mert nem ismer eléggé, az más. De ha tud rolam sokmindent és mégis ugy tesz, mintha nem tudna... ez nekem már nem kerek. Vagy agymosáson vett részt és összement neki?

 Szoval tegnap sikerült az amugy birka türelmemet felrángatni. Utoljára csak egy pár dolgot szeretnék megemliteni a kutyaszakértöknek. Jobb helyen egy kutya vásárlása nem ugy zajlik, hogy majd házhozviszik és ennek megvan a pontos oka, hogy miért. A vevönek midig meg kell nézni a szülöket, a szülök papirjait, a kiskutya életkörülményeit. Egy normális tenyésztö ezeket tudja... és aki ért a kutyához az is. Sok "nagy kutyás" megemelte már a kalapját elöttem és ez nem véletlenül történt. Ezért lehet irigyelni, vagy utánam csinálni...ahogy tetszik!

 (A trojant pedig a virusirto szokta felismerni...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.