Bár Papi egyre jobban hiányzik, azért jo itthon lenni. A családommal, a szeretteimmel, a barátokkal, ismerösökkel találkozni :) Elég sok emberrel sikerült összehozni a megbeszélt találkozot, csak egy páran maradtak ki, de ezekben az esetekben nem rajtam mulott a dolog... Én mindenkire szakitottam idöt, sajna egy páran ezt nem viszonozták...

Nem egy olyan eset is elöfordult, amikor megbeszéltünk egy idöpontot, én ugy osztottam be az idömet, hogy az jo legyen, erre az utolso pillanatban lemondja. Eddig még nem nagy gáz, csak kellemetlen, tekintve a rövidke itt tartozkodásomat és a rengeteg dolgomat... megoldom. Ilyenkor azt a visszajelzést adom, hogy majd szoljon ha ráér. Aztán vagy szol, vagy nem. Ha valaki tényleg akar velem találkozni, megoldja. Aki meg nem, az ugye nem fogja megoldani. Hát páran nem oldották meg eddig, pedig lett volna rá idö böven, ezután meg sajnos már késö lesz... Csak utána nem szeretnék szájkaratés visszajelzéseket, hogy persze mert ...izé, meg hogy én vagyok a hunyo, stb... Merthogy akkor ugye rendberakom a dolgokat és az nem fog tetszeni :) Teljesen természetes, hogy az életünk során eltávolodunk emberektöl és vissza. Aki nem ért rá, annak bizonyára nem vagyok olyan fontos. Akkor én meg mit erölködjek? Ezért nem is nagyon sajnálom ezeket, nem kár értük. Ha most nagyon csunyán akarok fogalmazni ( és lehet ezért megsértödnek páran, de kinek nem inge ne vegye magára) hulljon a férgese... De annak örülök, hogy ezekböl sokkal kevesebb van, mint akikel találkoztam és örömmel, szeretettel fogadtak :) Akár az utcán véletlenül összetalálkozva, akár elöre megbeszélve. Jo amikor az ember érzi, hogy tényleg szeretik, fonos másoknak, kikérik a véleményemet, a tanácsomat, megosztják velem éppen aktuális örömüket, gondjaikat, elmesélik mi történt velük és kiváncsiak az én életemre is. :) Érzem, hogy bármikor számithatok rájuk és ök is rám. Ezek a fontos dolgok, ettöl lesz gazdag valaki.

Voltam osztálytalálkozon, esküvön, rengeteg régi ismerössel, baráttal találkoztam és még ha néha többen is voltunk, mindig sikerült egy-egy kis idöre külön is beszélgetni mindenkivel. Éreztem a szeretetüket, a megbecsülésüket, a tiszteletüket és amikor valaki azt mondja nekem, hogy igazán respektál, valahol egy visszajelzést kapok, arrol, hogy milyen embernek ismertek meg és látnak mások. Ennél pozitivabb dolog nem hiszem hogy történhet emberek közötti kapcsolatokban :) Volt nem egy rég nem látott barát is, aki személyiségéböl adodoan alig szolalt meg, csak éreztem a szeretetét, az örömét, hogy lát engem. Voltak akiktöl alig tudtam elbucsizni olyan hosszan ölelgettek és azt hajtogatták, hogy vajon látnak e még valaha... Ha ezekre a pillanatokra visszagondolok... Ezt nem lehet leirni... Az öszinte szeretetet :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.