A jók után következzen némi kellemetlen esemény is. :)  Mostanában hagy némi kívánnivalót az egészségi állapotom. A szívem elkezdett rendetlenkedni, no nem túl vészes a dolog, szerintem csak többet idegeskedek a kelleténél. A hátam és a lábam is sokat fáj, ráadásul egy ideje sántikálok is, ami egy kicsit mókás látvány lehet, sokszor már röhögök saját magamon. Előzetes ízelítő majdani vénasszonykoromból... :D

Bár nemrég egy kicsit még én is megijedtem: fájdogált a hátam egyre erősebben, gondoltam ledőlök egy kicsit, hátha jobb lesz... de nem lett. Egyre erősebben fájt a bordám, vagy tüdőm környékén. Már egy lehetséges tüdőgyuszkón gondolkodtam, amikor egyik pillanatról a másikra a légvételnél szörnyű fájdalmat éreztem és mozdulni sem tudtam. Papi lent volt a nappaliban, de se lemenni, sem kiabálni nem tudtam, hogy szóljak neki, közben nem tudtam levegőt venni. Aztán eszembe jutott a telefon. De mint ilyenkor lenni szokott, természetesen most az egyszer nem volt az ágyam mellett a telefon, ezért el kellett jutnom a szoba másik végébe valahogyan. Csakhogy se moccanni, se levegőtvenni nem tudtam, mert iszonyatosan fájt mindkettő. Mit mondjak, egy pillanatra megrémültem...

Aztán én a hős nagynehezen és még nagyobb fájdalmak között kis idő múlva -ami nekem igen hosszúnak tünt -  eljutottam a telefonig, utána pedig a kórházba az emergencire, ami megér egy külön postot, ez meg túl hosszú lenne...  úgyhogy innen folyt köv. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.