Szoval már több mint egy honapja itthon vagyok. Valamiért ugy képzeltem a hazajövetelem, mint valami "nyári szabadságot" hogy majd hazajövök, egy ideig rohangálok, elintézem ügyes-bajos dolgaim és utána mint valami nyaraláson, majd csak tengek-lengek, élvezem a napsütést és a semmittevést, idömilliomos leszek, aztán ha eljön az idö, megyek tovább a dolgomra...

Na ez nagyon nem igy van! A rohangálás és az intézkedés nem akar megszünni, amikor már azt hiszem, hogy tul vagyok minden elintéznivalomon, akkor jön egy ujjabb adag, aztán még egy ujjabb és igy tovább... De mint mindig, most is találtam valami pozitiv dolgot az életkémben :) Felfedeztem egy ujjabb dolgot :DDD Látom a jövöt!  :DDD És azt látom a jövömben, hogy még nagyon sokáig, nagyon sok dolgom lesz, rgo még nagyon sokáig, nagyon sokat fogok rohangálni... Szoval röpke kis itthonlétem alatt nem valoszinü, hogy sok idöm lesz henyélni, (amit persze szörnyen sajnálok) de ugy gondolom ezen nem érdemes sokat szörnyülködni, egyszerübb, ha beletörödök a sorsomba... Ami néha zavarni szokott, hogy még sok baráttal és ismerössel függöben van a találkozóm és a sok halogatásnak sértödés lesz a vége. Mostanában nap mint nap kapok kissebb nagyobb szemrehányás szagu jelzéseket, megjegyzéseket: " Itthon vagy és nem is szolsz? Nem akarsz velem találkozni? " stb... De! Nagyon szeretnék mindenkivel találkozni és beszélgetni egy jot, sokkal jobban érezném magam én is a börömben. Nem hiába tartom a kapcsolatot pont azokkal az emberekkel akikkel, hanem mert szeretem öket, a társaságukat, jol érzem magam velük és jo velük beszélgetni... Probálok szabad oráimra és estéimre megbeszélni egy-egy röpke találkozot, de sokszor annyira fáradt vagyok, hogy ragad le a szemem, egyszerüen nincs energiám semmire, de ez nem azt jelenti, hogy nem akarok. Csak elhalasztom az idöpontot. Ez persze nem jut eszébe senkinek... Ezért aztán marad a szemrehányás szagu kommunikácio és a burkolt sértödöttség, valamint ezek széles tárházának a választékos egyvelegei. Azt hiszem ismét megtapasztaltam egy ujjabb dolgot az emberi kapcsolatokrol, kezdem kapisgálni, hogy miért szakadnak meg kapcsolatok, barátságok egy-egy, az enyémhez hasonlo helyzetben lévö emberek életében. Hogy miért csak pár emberrel tartanak kapcsolatot a külföldre szakadt hazánk fiai. Nem biztos, hogy azért, mert " pökhendiek" és nagy arcuk van, mert esetleg "jobban" élnek. Inkább azért, mert a barátok, ismerösök nem értik, nem látják át az életüket és ha már nem értenek valamit az emberek, könnyebb nekik, ha megmagyarázzák maguknak azzal, hogy a régi barátjuk megváltozott, természetesen negativ irányban... Arrol már nem is beszéve, hogy van akinek nincs ideje soha: én a millio dolgomon és erömön felül, szakitanék idöt és energiát a találkozásunkra, (de sajnos az itthon töltött idöm véges, én nem biztos, hogy két hét mulva is itt leszek) erre neki fontosabb dolga is van nálam Pl: olyan emberek látogatása, akivel naponta találkozik, alvás, napozás, stb... Szoval neki sok a dolga, de nekem ne legyen, különben vérig sértödik! És természetesen én vagyok a dög, joggal tehet szemrehányást, mert nem érek rá amikor füttyent... Szerinte. Szerintem meg elmagyarázom, hogy ez igy nem egészen kerek. Na akkor meg az a gond. Én meg varrjak rá gombot...

De mint már régota tudjuk az ember alapvetöen gyarlo, önzö, stb... és mindemellett tökéletes is :) és mi ugy szeretünk mindenkit ahogy van. Nem hiába pont velük barátkozunk, hanem azért, mert elfogadjuk öket az összes hibáikkal együtt. És ha ez kölcsönös, azt hivják barátságnak :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.