Elöre szolok, ettöl az irástol a mimozalelküek ovakodjanak!!! Bocs, de néha elöjön az anyatigris...

A mai napom ismét mozgalmasra sikeredett. Szokás szerint jöttem-mentem-intézkedtem, testileg és lelkileg is teljesen lefáradtam. Rövidke itthonlétem lassan a végéhez közeledik és emiatt a még elintézetlen ügyeket rendbe kell raknom, mivel egy jodarabig nem tudok majd hazajönni. Az egyik "feladatom" volt, hogy a lányom vizumához, az apjátol egy kiutazási hozzájárulást keritsek... A történet elözménye a következö:  gyermekemet az édesapja tizennyolc éve hanyagolja,nem látogatja, gyermektartásdijjat nem fizet, soha egy sport szeletet sem adott neki, még sátoros ünnepekkor sem. Amikor a már felcseperedett lányom megkért, én elmentem a biroságra és elinditottam a nemfizetés miatti pert... természetesen hiába... nem mondom, jol jött volna némi támogatás töle, de mint mindig, én tettem amit tudtam és ahogy tudtam, felneveltem egyedül a gyereket. Voltak könnyebb és nehezebb idöszakaink egyaránt, amikor szükség volt rá, a szüleim segitettek mindig. Most viszont nem volt mese, muszály volt megkeresnem apukát.

Mivel nem találtam otthon, a testvérével beszéltem, elmagyaráztam miröl van szo és üzenetet hagytam neki telefonszámmal. Másnap hivott is, mint kiderült nem a puszta joindulat vezérelte. Erre én már számitottam és elöre kitaláltam mivel fogom "inspirálni": mivel igy sem kapunk egy petákot sem, nem lesz nagy veszteség, ha nagylelküen felajánlom neki, hogy ha aláirja a papirt, békén hagyom. Ha viszont nem szeretne autogrammot osztogatni közjegyzö elött, ujbol elinditom a pert és addig megyek amig muszály lesz fizetnie, vagy az államnak, vagy nekem. Tudtam, hogy ez az egyetlen amit mondhatok, más "adu" nem volt a kezemben végszükség esetére. A mintaapák gyöngye viszont megelözött, elsö dolga volt a telefonba duruzsolni feltételét: aláirja a papirt, ha lemondok a gyerektartásrol! Eddig ugyan nem volt bejelentett munkahelye ahonnan vonták volna, de pont most lett. Menjek be a munkahelyére reggel kilencre és ott szoljak, hogy ne vonják a tartásdijjat, utána tizkor aláirja a közjegyzönél a papirt. Ujdonsült történetünk egyik mozgatorugoja sajnos szerény személyem jellemrajza... Már amikor meghallottam a hangját, akkor felszökött a vérnyomásom és hirtelen neurotikus tüneteim jelentkeztek, amikor pedig eljutott az agyamig mondanivalojának lényege, bicska helyett egy szamurálykard csattant ki a zsebemben... Hiába mult el tizennyolc év, egy pillanat tört része alatt felelevenedtek a régi, évekig tarto, szépnek korántsem nevezhetö emlékek, az összes aljas és számomra meglehetösen fájdalmas tettei... Szoval zaklatott lelkiállapotom elsödleges reakcioja a vérszomj lett. Nem érdekelt a pénz, csak az a hihetetlen gondolatmenet, ami ennek az embernek már rég nem nevezhetö, zavarodott elmélyü alkoholfüggö vegetácionak az agyát helyettesitö cefreállományában kibontakozott. Ez az emberi és erkölcsi legalapvetöbb elemeket taposo kinyilatkoztatás, az elv, a stilus, az eljárás, a hozzáállás... Nem kezdem el most taglalni, hogy egy átlagos, normális ember hogyan szokott, (hogyan kéne) viselkedni a saját gyermekével, ezt mindenki tudja. De egy ilyen lény, aki (egy másik házasságábol született gyermekének a nevét sem tudja megmondani, pedig együtt éltek!) nem hajlando tudomásul venni, hogy egy gyerek is ember, hogy vannak érzelmei, hogy szeretetre vágyik, hogy mekkora felelösség egy uj kis élet terelgetése... Az állatok is védik a kölykeiket... csak a férgek nem. Tehát az én szememben ez nem ember, inkább nevezem féregnek, akit agyon kell taposni. Aki soha senkire és semmire nincs tekintettel, mindig csak a saját törvényei szerint él, aki csak az önmaga érdekeit nézi és bármilyen eszközzel képes másokon átgázolni, belerugni, fájdalmat okozni, aki csak az önmaga által elképzelt világban él és nem vesz tudomást az azon kivüli dolgokrol... Felmerül bennem a költöi kérdés: minek nevezzelek? Egy a valoságtol és realitásoktol teljesen elrugaszkodott, a környezetéhez abszolut nem alkalmazkodo, mindenféle törvényeket elutasito ...hmm... organizácio vagymi. Iskolapéldája az alkohol és az ostobaság káros hatásainak... Megszakitva mérhetetlenül dühös forrtyogásomat, folytatom a történetet: Akkor hirtelen azt válaszoltam, nem érek rá tiz elött, mert dolgom van, de tizkor már a közjegyzönél kell lennünk, ugyhogy ott majd megbeszéljük a továbbiakat. Ezzel hirtelen eszembe jutott gondolattal egy kis idöt nyertem.

Ma reggel ismét felhivott még a találkozo elött: Utána érdeklödött és kiderült nem olyan egyszerü lemondanom a tartásdijrol, mint gondolta, ezért mivel pontosan tudja, hogy ö két honapig fog ujdonsült papiron létezö bejelentett munkahelyén dolgozni és ez alatt az idö alatt 25000.-Ft ot fognak levonni töle, én azt elöre fizessem ki neki, különben nem ir alá semmit! Én erre elmagyaráztam, hogy az ö aláirása nélkül is boldogulunk, csak igy egyszerübb lenne és két lehetösége van, mivel most nincs pénz nálam ( erre azonnal közbeszolt, hogy kérjek valakitöl... de sajnos nem volt kitöl) én megigérem, hogy amint megkapom a gyerektartást, visszaadom neki-> viszont elötte az autogramot letudjuk. Vagy pedig nem ir alá semmit, de akkor felkészülhet a sorozatos és hivatalos zaklatásra, pereskedésre, amit megspékelhetünk egy kis börtönnel is, plusz pénzt nem fog látni a büdös életbe... de számtalan jobbnál jobb ötletem van arra, hogy mitöl lennének nyugtalan percei. Szoval döntse el mit akar. Erre azt mondta, ö csak azt akarja ami JÁR neki!!! Csendben szabadjon megjegyeznem, épp az évek ota nem fizetett gyermektartásdijjrol beszél az apa! Azért akkor megemlitettem, hogy szerintem ne essen tévedésbe, ezesetben mivel joval meghaladta éveinek száma a gyermekkor határát, ez sajnos nem igy van... Aztán ujbol feltettem a nagy kérdést. Rövidke mérlegelés után, kicsit kelletlenül, de döntött. Ott volt a közjegyzönél. Én is a gyerekkel... akinek nem mert a szemébe nézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.